Komolyan én látom rosszul a helyzetet?
Gyerekkoromban sosem voltak nálunk mamáék. Pontosabban kb 10év alatt 2x. Minden 2.héten mi mentünk hozzájuk.
Nem volt kocsijuk, faluról a varosba bejutni nehéz volt nekik. Idősebbek is, betegek is voltak.
(Ezt csak előzménynek írtam le).
6 éve költöztem el otthonról. Férjemmel 1hónap ismerettség után költöztünk össze egy családi veszekedés miatt.
1 évig nem is beszéltem anyámékkal.
Utana enyhült a dolog.
Mi házat vettünk, akkor 1x eljöttek, hogy kb megbámulják és ennyi.
Nekünk született 2 gyerekünk. Ez sem volt elég indok, hogy eljöjjenek.
3 éves a nagy.
Azóta k havi 1x mi mentünk, de ők nem jöttek.
Ma betellt nalam a pohár. Hivott anyám, ott a télapó ajándék menjünk érte. Mondtam, hogy jó, mikor? Hat délután. En meg mondtam, delután nem megyek már, mert a kicsi (1 éves) ordít a kocsiban a sötétben én meg így nem vezetek.
Annyira megsértődött, ramcsapta a telefont.
A gyerekek szeretik őket. Csak emiatt mentünk. (Másik nagymamával egyáltalan nem beszélünk).
15km-re laknak. Fiatalok (49évesek). Ott van 2 auto is.
És én lettem a szarszemét, hogy nem viszem a gyerekeket.
(Pl eddig sosem vigyáztak rájuk, vagy ilyesmi, szóval sosem kértünk szívességet, ha valakinek ez szúrna szemet)
Mondtam, én nem szeretnék velük beszelni többet, míg így gondolják. Nekik ugyan annyi eljönni, mint nekünk. Azért mert az én nagyszüleimnél ez volt a szokás, az nem azt jelenti, ez a norma.
Én gondolom túl?
Jól gondolod.
De az, hogy egyik nagyszülővel se jöttök ki, elgondolkodtató.
Szerintem igazad van.
Persze, megértem, hogy az idősödő szülők kevésbé szeretnek kimozdulni, mindenki jobban szeret a saját otthonában lenni, de még időben helyre kell tenni őket.
Nálunk is az van, hogy mi többet megyünk, mint a nagyszülők, pedig ők sem lerobbant öregek. Nekem ez belefér, de az, hogy ők egyáltalán ne jöjjenek, az nem. Általában minden megyünk 1 hónapban 3 hétvégén, ők 1- en. Néha kettőn, ha úgy jön ki, de mi már az elején megmondtuk, hogy jöjjenek ők is, nem fogunk mindig mi menni.
Nincs min elgondolkodni ezen.
Mármint, hogy miért nem jövünk ki velük.
Mind a kettőnk apja meghalt.
Anyósom 16évesen kitette a férjem otthonról, mert az új palijával nem jöttek ki és a férfi fontosabb volt. Igy férjem több mint 15éve nem beszél az anyjával, en is csak 1x találkoztam vele masik rokonnál.
Szerintem erről nem mi tehetünk.
Nálunk nevelőapám egy narcisztikus ember. Elutál mindenkit magamellől.
Anyám 20éve viseli el neki a megalázást, esetenként verést. Én ezért menekültem otthonról, mert ebben élni őrjítő volt.
Így, hogy ritkan megyünk, arra az időre moderáljak magukat.
49 évesek, basszus, én is ennyi vagyok, és kisiskolás gyerekeim vannak!
Apám 81 éves és még vezet autót. Miről beszélünk?
Ha a szülőknek nem fontos a találkozás, akkor egyértelmű, hogy az unokáik ennyire nem számítanak nekik. Akkor meg nem kell semmit se erőltetni.
Szüleim ugyanezek :D Nincs autóm, se családom. Nekem alsó hangon 4-5 óra az út tömegközlekedéssel (munka miatt költöztem). Az ötvenes, fitt, dolgozó szüleimnek ugyanez 2-2.5 óra kocsival. Mégis elvárnák, hogy én menjek. Mentem is, évi 1-2x, amikor volt elég időm és energiám megtenni az utat.
Na, szerinted ki a szar, amiért nincs gyakrabban személyes kapcsolat?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!