Hogy hívják azt a jogi kategóriát épp és mik a feltételei a bekerülésnek akkor, amikor egy szülőről idős kora miatt úgy gondolják a gyerekei, hogy el kell venni az önállóságát?
Amikor az alapvetően is szétszórt és feledékeny, figyelmetlen szülő még meg is öregszik és a pszichiáter is diagnosztizálja mindenfélével és a gyermekei attól tartanak, hogy elherdálja az örökségüket figyelmetlenségből (volt már rá példa, felpattanó pornó hirdetésekre kattintva pl...), mi kell ahhoz, hogy tulajdonképpen ne legyen hozzáférése a saját bankszámláihoz, sőt, a külföldön élő gyerek által adott teljeskörű meghatalmazás érvénytelenítéséhez?
Nehéz téma ez, persze, mert szeretett szüleinkről van szó, de pl. elvesztette a hozzá érkezett új bankkártyámat is, amely érkezéséről értesített, ám amikor személyesen meg is jelentem nála érte, azt sem tudta, miről beszélek a demenciája miatt.
Ez persze még csak kis dolog és nem volt nagy ügy letiltani és újat rendelni, de ez már felvetette a fenti kérdésemet.
Nem szeretném, ha ezzel a kérdésemmel olyan képet festenék magamról, akit a szülője csak az öröksége miatt érdekelne, ez közel sem igaz, ám egyre égetőbb a fenti kérdésem a leírt események miatt (diagnózisok,bankkártya elhagyása, pornó fizetése, amivel megint csak nem lenne semmi gond, ha tudna róla, ha felfogná, hogy mit csinál, hova kattint, de ő nem tudja, hogy ez hogy történt, hogy feliratkozott vmi előfizetésre, amiért már behajtók jelentek meg...).
A szülő egyedül él sajnos.
válasza: válasza:#18
Ne haragudj 18-as, de még mindig nincs igazad!
Ismerek olyan embert, aki már vagy 20 éve minden kapcsolatot megszakított a szüleivel, nyilván oka volt rá. De olyat is, aki csak valami félreértelmezett "összetartozás" miatt egy évben 2x beszél az anyjával telefonon, mert a személyes találkozások alkalmával minden alkalommal lelkileg padlóra küldte az anyja. Olyanról is tudok, akinek az apja alkoholizmusa csecsemőkorától tönkre vágta az életét, jószerivel enniük nem volt és a felnőtt életére is rányomja a bélyegét a megnyomorított gyerekkora.
Azért érdekes lenne, ha ezeket az embereket kezdenék nyaggatni a szüleik ilyen vagy olyan cselekedetei miatt!
Minden család és minden élethelyzet más.
Akiket kíméletlenül leszarnak a gyerekeik, ott az esetek nagy többségében ezt kiharcolták maguknak a szülők.
Akárhogy is van, a gyerek nem tehető felelőssé a szülők tettei miatt, ahogy a szülők sem a nagykorú gyerekük tettei miatt. Szép is lenne!
Sőt, továbbmegyek, még a gondnokolást sem köteles a gyerek elvállalni, ilyen esetben rendel ki a gyámhatóság intézményi gondnokot.
válasza:#22, nyilván, de az egy másik élethelyzet, itt a kérdező kapcsolatban van az édesanyjával, és a kérdésben is leírta, hogy az anyjával bajok vannak.
Leírom az én sztorimat. Kb. 20 éve vettük meg azt a házat, ahol most lakom, egy, akkor már idős házaspártól. Egyszer csak felbukkant a semmiből a nő - inkább csak sejtettem, mint tudtam, hogy ő volt az előző tulaj felesége -, és elég könnyen levágható volt, hogy demens. A táskájában nem volt semmi. Se iratok, se lakáskulcs, semmi. Bevittem a rendőrségre, onnan elküldtek a sürgősségire vele, aztán valahogy hazakerült. Ez párszor megismétlődött. Szegény nő azt hitte, hogy itt lakik. A férje tudta, hogy csavarog, hogy eltűnik, hogy nem talál haza. De nem intézkedett, mert "sajnálta"
Aztán egyszer végleg eltűnt a nő, és a rendőrség holtan talált rá egy árokparton. Kiszáradva, megfagyva. Engem is kihallgattak tanúként. Meg a szomszédot is, aki szintén párszor hazafurikázta. Szerinted a férj mit kapott ezért..?
Tudta, hogy a felesége demens, és hagyta elcsavarogni, amíg bele nem halt?
válasza:#23
"Szerinted a férj mit kapott ezért..?"
Őszintén? Szerintem semmit!
Nyilván bejelentette, hogy eltűnt. Egyéb felelőssége nem volt.
Még akkor sem, ha a nő gondnokság alatt volt.
Mit kellett volna tennie?
Lebilincselni a radiátorhoz, a házat meg hermetikusan lezárni?
Amikor meg vécére megy, vagy alszik, akkor magához bilincselni?
A történetedben szerepel a rendőrség, szerepelnek orvosok, az utóbbiak felelőssége sokkal nagyobb, mint a szerencsétlen, idős férjé.
válasza:#24, intézetbe adhatta volna vagy keríthetett volna mellé valakit, aki nem engedi elcsavarogni (Avagy elkíséri a csavargásban)
Miféle orvosokról beszélsz..? Orvoshoz sem vitte. Föltette az "amit nem akarok látni, arról nem tudok" szemüveget, elment dolgozni (piacozott), aztán tördelte a kezét, hogy a mama nincs meg. Az első ilyen történés után lépnie kellett volna. Valamit, akármit, bármit.
Az én dolgom volt a mamit hazavinni? Meg a szomszédé? Meg a híradóé, hogy "eltűnt egy idős asszony,..? Meg a rendőrségé..? A rendőrség dolga az, hogy egy folyton lelécelő demenst keressen? Meg hozzám kijöjjön, hogy aznap nem láttam-e?
válasza:#25
"Miféle orvosokról beszélsz..?"
TE ÍRTAD az orvosokat, arról beszélek.
"Bevittem a rendőrségre, onnan elküldtek a sürgősségire vele, aztán valahogy hazakerült."
Miért került haza?
Nem is értem, hogy mi a fenét vitatunk ezen az asszonyon, mert nem a házastárs szerepelt a kérdésben, hanem a gyerek?
De akárkiről is esik szó, azt fogd fel légy szíves, hogy magánember nem tarthat fogva egy másikat, mert az bűncselekmény, de alapkörülmények között nem is tud!
Egyetlen jó kívánságom van feléd, hogy SOHA ne kelljen ezt megtapasztalnod valakinek a gyerekeként, esetleg házastársaként!
És ezzel részemről ennek a meddő, parttalan vitának vége, mert nem visz sehova. További jó elmélkedést és szép napot, én mentem!
válasza: válasza:23, még jó, hogy semmit. Szép is lenne. Neked lett egy sztorid, előadhatod a jólelkű embert, pedig ki is kapcsolhattad volna a csengőt. Senkit a világon nem büntet a törvény egy másik nagykorú ember cselekedeteiért. Akkor sem, ha az ítélkezők másképp várnák el. Nem a férj kényszerítette a nőt, hogy csengessen be időnként hozzátok. Akkor szóltak volna neki, hogy bácsika, többet ilyenre ne biztassa a mamát.
Kérdező, a szülőt diagnosztizáló és kezelő pszichiáterrel kell beszélned, elmondod a jelenlegi állapotát, ő tudja megmondani, mit tudsz tenni. Hosszú folyamatra számíts ha gondnokság alá helyezés kezdődik. Nem dobálják olyan könnyen a cselekvőképesség korlátozását vagy kizárását. Addig nézegess olyan otthonokat ahol fogadnak demenseket. Fizetős helyek ezek, ha a nyugdíjába belefér, akkor az elég. Ha nem, akkor nektek kell kipótolnotok. Ha ez sem, akkor a meglévő vagyona terhére gondozzák.
Köszi a válaszokat, pláne a megértő és értelmes válaszokat!
Azért itt kérdezem, mert már több, mint egy évtizede nem élek Magyarországon, a testvérem ott él és a két szülőm két külön lakásban elváltan. A testvérem tán tudja is ezeket a részleteket, mindenesetre el fogom neki is küldeni ezt a kérdést a válaszokkal okulásra, mert nagyon érdekes vita alakult ki itt és sztem mindenkinek igaza van, de főleg annak, aki házi orvost és pszichiátert írt, vszeg tényleg ez a megfejtés.
Hiába váltak el már száz éve a szüleim szinte, azért említettem a másik szülőmnek azt, hogy aggódom a másikért (és nem, nem azért, mert az örökségére fáj a fogam, hanem mert tényleg el nem tudom képzelni, mi lehet vele egyszer netán...) és az elvált másik szülőm hangjából is aggódalmat éreztem, egészséges emberi aggodalmat, és szerintem neki is el fogom küldeni ezt a fórumot, hátha van ötlete, infója, én azt sem tudom, kik az orvosai...
Amúgy van még egy családi barát pszichológus is, aki elvitte pszichiáterhez a kérdésben leírt szülőmet, ő meg tán még a kérdésemre is tudja a választ, szóval tán neki is elküldöm, sőt, nyitok magunknak egy új fórumot erre megbeszélni, hogy mi legyen vele és h ki mit gondol az itteni válaszokról, amelyeket köszönök és jöhet még persze.
Csak a jó szándékot ne felejtsük már, meg a stílust, meg az őszinteséget, köszi!
Ma van édesapám születésnapja. Isten éltesse sokáig, egészségben, testileg és lelkileg is, békében belül és kívül is és szeretetben magától és mástól is! Emiatt beszéltem is vele ma interneten keresztül, egy hónapja meg kb. személyesen is találkoztunk, hármasban is a testvéremmel. Akkor beszélgettünk kicsit a sorsáról is.
Én is állandó felügyeletre szavaznék már régóta, de nagyon kicsi lakásban él, maga is szűkösen, ott nem férne el másik ember, vagy csak mindkettőjük számára kényelmetlenül. Ezt édesapám is belátta és még találkozásunk előtt is megtudtam a testvéremtől, de ő maga is mondta, hogy inkább költözne ő maga be intézménybe, minthogy hozzá költözzön valaki. Akkor, egy hónapja mesélt olyan esetről nekem, hogy elvesztette a tájékozódképességét egy időre ott, ahol már száz éve él, én azóta sürgetem, hogy költözzön be mihamarabb valahova, azzal együtt, hogy tényleg elküldtem a családtagjaimnak és a pszichológus barátunknak ezt a fórumot, aki azzal válaszolt, hogy van egy rakás diagnózisa édesapánknak pszichiátertől, ám
képes önellátásra és tényleg nagyon igyekszik is megtartani magát. De valóban várható, hogy a helyzet gyógyszeres kezelés dacára romlani fog. Mint a mai napi szülinapos beszélgetésemből kiderült számomra, édesapámnak nincs különösebb betegségtudata azt a mindig is volt mantráját leszámítva, hogy "öreg vagyok, hülye vagyok, nekem már úgyis mindegy".
Egyes konkrét diagnózisairól nem is tud, vagy nem akarja tudomásul venni.
Én már nagyon szorgalmazom, hogy beköltözzön egy intézménybe, ám a testvérem szerint ez még nem sürgős.
Szerintem is hosszú folyamat ez, és nem kéne megvárni, míg nem talál haza vagy magában vagy másban kárt okoz, netán neki okoznak kárt, mert esetleg elfelejti, hogy van telefon a zsebében...
Oké, ez már nem a kérdésem folytatása, arra választ kaptam, köszi, csak kiírom ide a mizut magamból, már csak a születésnapja apropóján is.
Persze nekem külföldről kevesebb rálátásom van arra, hogy hogy van, de nehéz úgy ügyködnöm egyáltalán, ha a testvérem szerint nem sürgős a cselekvés és édesapám szerint is teljesen rendben van az, hogy néha elfelejt ezt-azt vagy nem talál haza, majd hazatalál...
Lehet, hogy csak azért aggódom túl magam, mert fizikailag távol vagyok tőle, de közben meg lehet egy városban élni úgy, hogy a testvérem meg dolgozó és családos ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!