El kellene mondanom anyunak, ha félévkor bukok az egyik tárgyamból? Mit javasoltok?

Elsőéves egyetemista vagyok, és pöppet eltoltam az időbeosztásom a félév során, és a helyzetet fokozta a nem túl fényes mentális állapotom is.. Két tárgyból nagyon rosszul állok, de az egyik, szerencsére pont az, amire sokkal több ráépülő tárgy van, még menthető.

Viszont a másik nem igazán, az első zh-m nem sikerült túl fényesen, a második nem húz ki a bajból valószínűleg. Ebből a tárgyból egyébként gyakorlat és előadás is van, tehát szóbeli vizsgám is lesz belőle. Viszont én egész félév alatt nem jártam be az előadásra (mert óraütközéssel tudtam csak felvenni, amivel ütközik, arról meg csak hármat lehet hiányozni), és hát többektől hallottam olyan infót, hogy a tanár igyekszik buktatni szóbelin azokat, akik nem jártak előadásra. Azt meg lássuk be, úgy meg azért nincsenek túl fényes esélyeim, hogy egyszer sem voltam ott, és még nem is megy olyan fantasztikusan jól az a tárgy. Jó hír, hogy a legközelebbi olyan tárgy, aminek ez az előfeltétele, az a negyedik félévben van, ergo ha nem indulna a második félévben a tárgy, akkor is tudnám pótolni a harmadikban, még csúszni se csúsznék miatta.

Anyu viszont pont ugyanúgy áll a bukáshoz, mint ha általános és középiskolás bukásról lenne szó. (Nyilván úgy, hogy neki a legmagasabb végzettsége szakma érettségi nélkül, és ötödiktől többnyire közepes tanuló volt...) Kb úgy tesz, mintha minimum kitűnőt kéne hoznom, meg hajtogatja elég kárörvendő hangsúllyal, hogy ha bukok, akkor iratkozzak is ki és mehetek dolgozni. Nyilván nem fogok kiiratkozni, és passzív félévet sem szeretnék, mert egyébként meg minden oké, csak az a probléma, ha én most megmondom a bukást, és anyám komolyan gondolja, amit mondott, és ennyit a szülői támogatásról, akkor nem tudnám hirtelen megoldani, hogy eltartsam magam(még úgy sem, hogy amúgy kollégista vagyok), az órarendembe nem fér bele annyi meló, márpedig valamikor meg kellene alapozni egy kis tartalékot egy időre.

Csak valahogy el kellene kerülni azt, hogy megmondjam a bukást. Az a kisebb baj, hogy korrekt-e erről hazudnom a szüleimnek, miközben ők tartanak el. Egyáltalán, hogy ne mondjam meg neki? Nyilván rákérdez beszélgetés közben. Vagy hazudok, ami talán kiderülhet és rosszabb lesz, ha azt mondom, hogy "nincs semmi közöd hozzá", az árulkodó és még ki is akad.