Az elvált, különélő szülők általában érzelmileg eltávolodnak a gyerektől, ez a jellemző, vagy csak nálunk alakult ki ez a szerencsétlen helyzet?

"Szintén jellemző dolog hogy a gyerek elhanyagolását az új nőre fogja, pedig a saját döntése."

Az anya szokta az új nőre fogni.

Amúgy lehet a legszeretobb, legtorodobb apa, a külön élés rontani fog a kapcsolatukon. Gondoljatok mar bele, a saját szulotokkel való kapcsolatotok is más azóta, amióta nem éltek együtt.

14!

Pedig többnyire az elvalt asszony szokta azt mondani, hogy a barátnő az, aki miatt apuci nem látogatja a gyereket. Holott ez csak és kizárólag az apa dontese. Aki latogatni akarja a gyereket, azt egy nő se tartja vissza,

9-re: az én szüleim egész korán elváltak, akkor még nem volt szokás a gyereket dobálni hetente ide-oda, ettől még nagyon jó kapcsolatom alakult ki a különélő szülővel is. Szülőnek lenni, az nem helyrajzi kérdés! Igen, ehhez kell, hogy a szülőnek a gyereke akkor is legyen fontos, ha nem élnek együtt. És persze, sokat segít, ha az együtt élő szülő nem akar keresztbe feküdni a jó kapcsolatnak, de igazából ez sem feltétel.

Csak sokkal egyszerűbb lelépni és vissza se nézni, ez az igazság!

Az egy hét itt, egy hét ott NEM ad állandóságot, biztonságot, stabilitást stb. Szerintem borzalmas zaklatott lehet.

16!

Aztán ugyan minek ekllene ezt kimondani? A gyerek érti így is úgy is. Ha apu oda áll elé és a szemébe mondja azt, azzal csak a gyereket alázza és bántja meg. Épeszű ember ilyet nem tesz.