Anya szerint, már apának kéne lennem 28 évesen, szerintem nincs igaza. 28 évesen, már tényleg szülővé kéne válnia az embernek?

Anyukádnak abban igaza van, hogy érzelmi és biológiai szempontból is huszonéves korban a legjobb gyereket vállalni.

Abban viszont nincs igaza, hogy helyetted akar dönteni. Akkor érdemes gyereket vállalni, ha van kivel (stabil párkapcsolat, leginkább házasság), van hol (saját lakás, vagy a pároddal közös), és van miből (biztos megélhetés, határozatlan idejű munkaviszony, megfelelő fizetés). És arról is szabadon dönthetsz, hogy akarsz-e egyáltalán gyereket. Az sem való mindenkinek.

9.: Ez sem törvényszerű. Nálunk apai ágon mindenki 80 feletti kort ért meg, de nem volt ritka a 90, de még a 100 is előfordult. Anyai ágon is a 60 valamennyi volt a legrövidebb. Egy megárvult gyerek sincs a családom történetében, ellenben van barátnőm, akinek 45 körül meghalt az anyja, pedig fiatalon vállalt gyereket...

Kérdezőnek: nem, nem kell, egyáltalán gyereket vállalni sem. Ez nem kényszer...

Nem kell, dehogyis... Meg ehhez hozzátartozik, hogy sok kapcsolatban, mindegy mennyire jó vagy hosszú már, csak becsúszik a gyerek, amiről nyilván nem illik beszélni sem.

Velem az a bajuk, hogy nincs kivel gyerekem legyen. 4-ből 2 barátnőm még ugyanúgy keresgél, mint én. És ezzel sok 25+-os huszonéves van így manapság, nem mindenki találja meg fiatalon az igazit és/vagy nem megy hozzá az 1. Vagy 2. Barátjához. Én egyáltalán nem bánom, hogy szakítottunk az exeimmel. Ők nem jó irányba haladtak az életükkel, a második meg kb. akadályozott is volna a sikereimben. Az olyan partnerrel ne is vállaljunk gyereket, aki érzelmileg, anyagilag, időben, vagy mindegyikben megpróbál lehúzni.

Láttam már példát ideális kapcsolatra fiatalok között, ha egyszer gyerekem lesz, csak ilyenben szeretnék vállalni.

A másik, ha van kivel, de nincs mire, mert magukat is alig tartják el, akkor érdemes még képződni, jobb munkahelyet találni, mert a gyerek sem él meg szeretetből, főleg nem a mai árak mellett. Életünk legnagyobb felelőssége, amihez nem árt minimálisan felkészültnek lenni, szerintem. Ehhez hozzátartozik az is, hogy ha becsúszik a gyerek, akkor nem szép dolog lelépni.

De sajnos sok férfi megunja a dolgot miután megszületik a gyerek, és akármennyire is szeretünk valakit, a kisbaba nagy próba egy kapcsolatban.

Szóval férfiként Nektek sokkal jobban kell figyelnetek arra, hogy mikor vállaltok be egy gyereket, mert még mindig a nő dönti el, hogy megtartja-e a babát. És ha már van egy gyereketek, akkor onnantól semmi sem lesz ugyanolyan.

Ha szeretnél, lesz, ha eljutsz oda. Nyugodtan mondd meg: "még nem tartok itt az életben, de majd egyszer..."

26/N