Mit tehetnék, hogy szép és mély legyen köztünk egy kapcsolat?

Szerintem gyerek és szülő között egy kölcsönös szereteten és tiszteleten alapuló kapcsolat kialakítása ott kezdődik, mikor a gyerek megszületik. Ha ez az évek során nem alakul ki, utána már nagyon nehéz összehozni.

Alap, hogy segítséget nyújtunk a másiknak, ha látjuk, hogy szüksége van rá, de semmiképpen nem telepszünk rá egymásra. Mindenki éli a saját életét, tanácsot kéretlenül nem adunk. Elfogadjuk, hogy lehet más az életfelfogásunk, bár ha a szülő jó példa volt mindig, a gyerek hasonlóan fog gondolkodni. Nem ugyanúgy, de hasonlóan. Ha a gyereknek már önálló családja van, elfogadjuk, hogy az az első számára.

Lehetne sorolni.

Nem tudom persze hány éves a gyerek. Ha még kicsi, nem vagy elkésve. Ha már felnőtt és idáig nem alakult ki a bensőséges kapcsolat, félő, hogy nem is fog.

Az anyánál kezdődik az egész.

Ha ő nem a mai társadalomban megszokott bántalmazó apa+kontrollmániás dirigáló anya kombóban nőtt fel, tehat normális kötődési mintákat hozott, akkor ki lehet alakítani a rendes kapcsolatot. Ha mégsem így van, a dolog akkor sincs elbukva, de motivált fél/felek kellenek hozzá. Önismereti úton el kell indulni, az érzelmi tartalékokat feltölteni. Hosszú, fajdalmas munka, de megéri. A kapcsolat csak így lehet jó, nem varázsütésre.

Szerintem meg inkább törekedj arra, hogy önállóvé váljon.

Nem kell leszrni, de tartsd meg a távolságot - az ilyen, "komoly, mély kapcsolatom van anyámmal" férfiak azok, akik mindennel! anyuhoz rohangálnak még 30 évesen is.

Ergo pl párkapcsolatra nem épp a legalkalmasabbak - nekem legalábbis nem fér bele egy harmadik fél (márpedig amikor a fiúcska a szülőkkel beszéli meg a párkapcsolati problémkáat, mert "ők összetartó család" - na, az gáz).