Nemtudom meddig fog tartani bennem ez az erzes, es ez borzaszto. Mivel javithatnam a helyzetet?

Nos, nem is tudom hol kezdjem…

Az elmult masfel evben 3 csaladtagunkat is elvesztettuk, koztuk a testverem is. Borzaszto nehezen viseltuk ezt az idoszakot, szuleimen is latom, hogy mar nem olyanok, mint masfel evvel ezelott.

En otthagytam az iskolat, pszichologushoz jartam, es igy jelenleg nagy semminek erzem magam. Szuleim renduletlenul hajtjak magukat, mindennap dolgoznak, segitenek mindenben es mindenkin, ahogy tudnak. Ez elteti oket. Buszke vagyok rajuk!

Viszont megint visszaterve magamra, semmit nemcsinalok, csak szomorkodom, es olyan vagyok, mint aki teljesen beletorodott ebbe. Pedig ez nem igy van. Szeretnek valtoztatni a hozzaallasomon, szeretnek ujra boldog lenni. Es tudom, hogy ezert tennem kell, de egyszeruen nem is tudom hogy kezdjem. Kineztem egy esti gimit, mert mindenkeppen folytatni szeretnem az iskolat, de ugye az jovo szeptemberben kezdodik, addig pedig keresnem kellene egy munkat, de igy erettsegi, minden nelkul hogyan? Nem vagyunk jo helyzetben, foleg ebben a vilagban, ami most jott, de egyaltalan nem tamogatjak a szuleim, hogy pl gyarba menjek, vagy olyan helyre, ahol semmibe vesznek.

Nagyon rosszul erzem magam ettol a tehetetlensegtol, es ha nem is mondjak, de hogy ekkora csalodas vagyok nekik. Ok nem ezt erdemlik. Sokat gondolok arra, hogy tenyleg mennyi mindent felaldoznak ertem, es hogy mennyi mindent megkapok toluk. Rossz amikor valamiert nagyon lelkesednek, en meg lehangolom oket, mert rossz kedvem van. Meg az is rossz, hogy nem tudok beszelgetni veluk, mert nem nagyon talaljuk meg a kozos hangot. Felre ertes ne essek, nem szotlanok vagyunk, csak igy visszamenoleg nem nagyon beszelunk meg semmit, csak az epp jelenben torteno dolgokrol csevereszunk. De tudom, hogy a testveremmel nagyon jo volt a kapcsolatuk, sokszor segitett apumnak amiben kellett, anyummal is sokat hulyeskedtek. Bar o 23 eves volt, lehet megert mar arra a szintre. En meg csak 18 vagyok.

Igazabol nemtudom milyen valaszt varok erre, de mar az jol esett, hogy kiirhattam magambol.

Mit gondoltok egyebkent, ez az erzes, hogy nem vagyok eleg jo, ez mindenkiben benne volt ebben a “felnotte valas” idoszakaban?