Lehet normális életem, attól, hogy szar gyerekkorom volt?

Kisebb koromban rossz hatással voltak rám a mesék. Óvodás koromban mindig a sarokban rajzoltam. 8 évesen elhagyott minket apám és olyan érzés volt, mint egy katasztrófa. Egy elhagyott, semmirekellő gyereknek éreztem magam. Általánosban rendszeresen csúfoltak meg kinevettek az osztálytársaim. Egyszer azt mondták, hogy engem egy nő fog megerőszakolni egy sikátorban. Még jó, hogy volt 1 barátom. A tanárok nagy részét utáltam meg nem tudtak tanítani. 11 évesen gyorsan nőttem, görbe lehet a tartásom és többször kinevettek. A gimnázium kicsit jobb volt, de inkább csak nem szar. Az anyám ma se vesz komolyan vagy figyel arra, amit mondok. 16 évesen semmi kilátásom nem volt, nem tudtam elképzelni, hogy bárhova felvesznek diákmunkára. Egy jelentéktelen szardarabnak gondoltam magam, talán még most is.

Sejthető, hogy nem jó az önértékelésem. Bármit, amibe bele kezdek elkezdik a szüleim, hogy "az nem nekem való". Mindenről lebeszélnek.

Az apámmal jó a kapcsolatom, de néha úgy érzem, hogy utálnom kellene.

Mit tegyek? Járjak pszichológushoz?