Nàlatok a súlyos demens családtag mit művelt?

Utcabeli bácsi volt: nagyon sokszor elszökött, mert azt képzelte jönnek az oroszok és ugye akkor elviszik vagy megölik. Bújkált is sokszor pincében, padláson, de volt hogy szökött. Sajnos utoljára messzire jutott, senki sem látta, este lehetett vagy hajnal, igazából szilveszter, ment a petárdázás, tüzijátékozás egész nap… azt hihette háború van, menekülni kell. Mentőkutyák is keresték, de nem bukkantak a nyomára. Évek múlva találták meg a csontjait egy mocsaras részen a falu határában aszály idején (messzire eljutott, pedig elvileg bottal is nehezen mozgott már)

Egy másik néni: idős volt, bepakolt a bőröndbe 2 harisnyát, az ápolója telefonját vagy kulcsait nem emlékszem pontosan, lényeg, hogy nem pakolta el az ápoló és a néni megszerezte, meg mellé egy uborkát, és elindult a kijárat felé. Persze egyből észrevették, kérdezték hova készül, válasz: megy a szülei elé a vonatállomásra. Megmosolyogtató, de szomorú is egyben, a néni volt vagy 90 éves, a szülei persze már rég nem éltek, nemhogy vonatozzanak. Azt gondolta ő még kislány… leültették a padra, elbóbiskolt és utána megint tudta hol van.

Az ilyen betegségben szenvedők sajnos fokozatosan elfelejtenek mindent, nem csak szellemileg, fizikálisan is: elfelejtenek főzni: nem tudják megpucolni a krumplit, nem tudnak evőeszközzel enni, elfelejtenek írni-olvasni, elfelejtik a szeretteiket, egyszerűen nem ismerik fel őket.

Hallottam olyat, hogy az unokájára hitte azt, hogy a fia, a saját fiára meg hogy valaki idegen, aki biztos udvarolni akar neki :D

Nagyapám a vége felé nagyon másik világban élt. Sokszor hitte, hogy épp akasztani viszik, könyörgött az életéért. Úgy gondoljuk, ezek megtörténtek vele, mikor még hadifogoly volt, sose mesélte el, hogy sikerült megmenekülnie. Összeszedte a lépcsőházban a lábtörlőket, majd az inge alá dugdosta, hogy azok majd megfogják a golyókat. A lányát ápolónőnek hitte, nekem egyszer perverz locsolóverset mondott (szerintem nem tudta már, hogy az unokája vagyok, nem ismert meg).

A kollégám férje majdnem felgyújtotta a házat, mert feltette melegedni a kész ételt, és egyszerűen otthagyta. Már füstölt, mikor a kollégám hazaért. De rendszeresen hagyta nyitva a hűtőt, megnyitotta a csapokat, egyszer még a gázcsapot is, majd elment. A gázos eset után jutott arra a kolléga, hogy nem hagyhatja felügyelet nélkül, mert egyszer megöli magát, vagy lerombolja a házat. Otthonba került végül.

Bekakilt, majd hogy eltűntesse a nyomokat, kinyomkodta a szúnyoghálón.

A 2 éves gyereket 8 fokos kúti vízzel leöntötte.

Ez egy szörnyű betegség. 😥 Az én áldott jó anyukámat is, aki tündéri anya volt és ember. Őt is teljesen kiforditotta önmagából. A nyugdíjas nővérem vette magához, akit nem ismert meg. "Nővérkének" szólította, azt hitte kórházban van. Egy panelban laktak, éjjel ordított, vísított, kiabálta:Segítség, el raboltak!

Gondolhatjátok. 85.évig élt. Nagyon nagyon hiányzik.