Szerintetek mi lenne most a helyes lépés?

Eléggé lent vagyok lelkileg, ennek sok oka van. Már az öngyilkosság is negfordult a fejemben. De elkezdtem járni pszichológushoz, bár még csak egyszer voltam, aminek még nyilván semmi eredménye sincs.

A problémám az hogy eléggé zűrös a családi hátterem. Alapból mamámmal élek, mert nem akarok oda költözni anyámékhoz. Egyszerűen elegem van anyámból. Megkaptam mindent amire szükségem van, ruhát, kaját stb amit akartam. Sőt, kifejezetten ellettem kényeztetve. Én felismertem ezt a problémát és a pszichológus segítségével ezen próbálok változtatni. De anyámnak szent meggyőződése hogy amiett lettem ilyen mert befásultam mamámnál, meg mamám ellene nevelt stb (megjegyzem lehet van neki ebben igaza, mert mamámnak is vannak hibái). De én akkoris úgyérzem hogy anyagilag anyám, szeretetből meg mamám nevelt. Az apai karakter meg sajnos kimaradt az életemből. És emiatt sokszor van ellentét mamám meg anyám közt.

Most viszont az a problémájuk hogy mamám különbséget tett anyum és a testvére közt mindig is (én ezt aláírom). És ezzel kapcsolatban vesztek most össze. Én őszintén sajnáltam mamámat mert anyám neki esett, meg rendszeresen úgybánik vele mint a kutyával (értem hogy fáj neki hogy mamám jobban kedvelte a báttyját, de akkoris egy 80 éves emberrel úgybánni). Plusz mamám azt mondhatom helyette nevelt fel. Éppen ezért van hogy mindkét féllel egyettudok érteni részben, de ugyanakkor egyiknek se tudok igazat se adni. Ezért én nem szóltam semmit se ebbe a veszekedésbe. Erre anyám megint jött azzal hogy költözzek oda, de én nemet mondtam (őszintén most azzal akarok foglalkozni hogy a pszichológussal megerősödjek és ezt az új képzést amire jelentkeztem szépen megtudjam csinálni és akár karriert is építsek, mert erre elég jó esélyek vannak ha összejönne, tehát a saját gondjaimmal akarok törődni). Illetve amellett hogy nemet mondtam neki azt is mondtam hogy ne keverjen bele a veszekedésükbe és ne kényszerítsen arra hogy választanom kelljen köztük. Erre hozzámvágta hogy mi az hogy választanom kell, ő az édesanyám, egy fiúnak az anyja mellett a helye (20 éves vagyok😅) illetve hogy én is csak a csalódást okozom neki, majd köszönés nélkül itt hagyott. Előadja hogy annyira fontos vagyok neki hogy ő nélkülem megbolondul, de ha csak ellent merek mondani rögtön hozzám vágja hogy ő minden sz@rt megvesz nekem ami kell, meg akkor ő ezek szerint ennyire rossz anyám (azt mondhatom úgyérzem hogy lelkileg zsarol, de nem tudom hogy ez tényleg annak számít e, vagy csak én gondolom). Lassan úgyérzem hogy megőrülök és nem bírom ezt tovább...