Hogyan titkoljam el az orrpiercingemet?

"többnyire esélytelen bejutni koliban a mosókonyhába. Konkrétan többször volt, hogy az óráim után sorba álltam, és zárásig vártam és úgy nem jött össze."

Kérdezd meg a többiektől, akiknek összejött, hogy nekik hogy jött össze. Biztos van valami titok, amit te is eltanulhatnál tőlük. Pl. nem akkorra kell időzíteni a mosást, amikor későn ér véget az utolsó órád, hanem olyan napra, amikor hamarabb végzel, vagy hétvégére, vagy valami hasonló.

"amikor valaki magának fizeti ... a ruházkodást..."

Ahhoz az is hozzátartozik, hogy azokat a ruhákat időnként ki is kell mosni, és annak is vannak költségei. Vagy olyan költségei, hogy fizetni kell a fizetős mosodában, máshogy nem indul el a mosógép - vagy pedig olyan, hogy a szülők minimum rossz szemmel fogják nézni a piercinget. Valamit valamiért, ilyen az élet, akár tetszik, akár nem.

Ember, tudjátok mennyibe kerül ételérzékenységgel az étkezés? Kva sokba, főleg ha több van. Feltételezem ha ilyen gondja nem lenne, akkor nem kellene azon tökölnie, hogy ha nem otthon mos, akkor nem szórakozik, meg kihagy étkezéseket.

Nem ettől lesz önállótlan valaki. Aki csak gúnyolódni jött ide, az komolyan, rohadjon meg, mind jobban járunk szerintem. Vagy szerintetek önállótlan, mert nappali mellett dolgozik, nulla forintot kap a szülőktől, csak logisztikailag szrul van megoldva a mosás a koliban? Ti idióták vagytok, vagy mi a fsz? Ha a dolgozó, tőled csak mosási lehetőséget kérő felnőtt, dolgozó, egyetemista gyerekedet korlátozni kívánod, akkor ilyen mentalitással remélem senki nem fialt le és nem is tervez. Mert ez nem nevelés, meg gyermekvállalás, meg ilyenek, hanem csak lefialás, hogy legyen mit birtokolni. (Látom, hogy a sok nyomorult majd lepontoz, de ez is csak bizonyítja, hogy fáj nektek az igazság.)

Meg gondolom nincs bent minden cucc neki a koliban, azt sem tudná rögtön bevinni, meg sztem be se férne, ahogy a kollégiumokat ismerem.

Csak, hogy ne legyek totál off, és jól is jöjjön a kérdezőnek:

Ha a koliba nehéz mosodába jutni, akkor nyilván a legkedvezőbb opció hazamenni. Esetleg kérdező javaslom számolj utána, hogy a mosoda, vagy a hazautazás a drágább. Ha a mosoda, akkor várj még a pcvel, spórolj össze pár havi mosásra elég pénzt, és addig ne menj haza, amíg nem tudod befordítani.

Az ételérzékenységet meg honnan álmodtad meg? :D

Ha mások tudnak a koleszban mosni, akkor ő is tudna, csak akarnia kéne!

maszkkal:

[link]

Amellett, hogy érdekes hozzáállás lenne anyádtól, ha emiatt tényleg kidobna végleg otthonról, de a válaszaidból világosan látszik, hogy ez a kontrollmániás anya mennyire visszafog téged az önálló élettől.

Igen, értem, eltartod magad, gondoskodsz a dolgaidról. Nem is erre értem.

Hanem hogy ennyire félsz eléállni a döntéseddel, illetve abban is kifogásokat keresel, hogy miért ne oldd meg épp a mosást a segítsége nélkül, amivel pedig nagyon egyszerűen meg tudnád szakítani a tőle való függést.

Nem azért kellene ezt az áldozatot meghoznod, hogy a máshol megoldott mosás és a gyógyulás után kamuzhass a piercingről anyádnak, hanem hogy kockázat nélkül hazamehess, eléállhass, mint egy FELNŐTT, és ne azon kelljen görcsölnöd, mi van, ha anyád ezek után nem enged otthon mosni téged.

Ismerem az ilyen szülőket, nekem is ilyen jutott (apám). A húgom a mai napig ezt a megúszós stratégiát követi, mint te, annak ellenére, hogy nem lakik náluk (és mosatni sem jár haza, mert azt nálunk a 37 éves bátyánk csinálja, aki 2 megye távolságból hordja haza péntekenként anyámnak a mosni valót - és ez nem vicc!).

Én elkezdtem felvállalni a döntéseimet, és egy idő után az volt, hogy apám, mert nálunk ő a kontrollmániás, beletörődött, hogy rám bizony nem tudja erőltetni az akaratát, mert lepereg rólam. De érdekes módon valamilyen szinten tisztel is érte, mert így látja, én nem vagyok elveszett ember.