Hol rontottam el már nagykorú fiam nevelését ha embergyűlölővé lett?
Nincs se baráta se batárnője, szabad idejében itthol van és filmeket néz. Mikor próbáltam erről vele beszélni hogy ez nem biztos hogy jó közölte hogy neki aztán senki nem kell, őt hadja békén mindenki, barátság meg úgyse létezik az csak az emberek kihasználása meg neki nem kell nő aki szétterrorizálja meg mindenbe bele szól meg neki úgyse lesz családja és nem fog fattyokat nevelni akik majd úgyis lelépnek 18 évesen.
Majdnem lefordultam a székről és azóta folyamatosan azon jár az eszem hol rontottam el
Teljesen az ő véleményén vagyok én is. Főleg akkor igazolódott bennem ez, amikor a „kedves” kollégám volt kedves kirúgatni a munkahelyemről úgy, hogy előtte rengeteg szívességet kért tőlem, aztán egyszer csak volt, amire a lehetőségeim hiányában nemet kellett mondanom. És érdekes módon az összes többi kolléga is az ő pártjára állt, pedig azt az embert rühellte mindenki, mint a szart, míg én azért igyekeztem tenni a kollektíváért, hogy ne csak egy munkahely legyen, hanem azért normális viszonyok legyenek a munkahelyen.
Az új munkahelyre csak bejárok, elvégzem a dolgomat, engem meg hagyjon mindenki békén.
Szerintem szegény korán csalódhatott és talán sokat is.. Azt kell mondjam eddigi tapasztalatok alapján, hogy sajnos van némi igazság abban, amit mond. Ha az ember fiatalon csalódik nagyot, korábban fel kell nőnie és átmegy egy ilyen szakaszon, velem is ez volt, mikor 18 voltam. Hatalmasat csalódtam 1 év leforgása alatt majdnem mindenkiben, aki fontos volt nekem úgy, hogy előtte kicsit rózsaszín felhőben éltem..
Introvertáltabb maradtam, nem bízom meg úgy emberekben, de azért elmaradt ez a durván negatív szemlélet. Akkor viszont ideges voltam a fél világra, emlékszem. Évekig volt bennem ilyen elnyomott harag az igazságtalanság miatt. Szerintem túl lesz ezen remélhetőleg, így dolgozza fel azt, amiről te lehet, nem tudsz.
Direktbe ne kérdezz rá szerintem, ha alkalmasnak érzi, elmondja majd.
Ott rontottad el, hogy szültél.
Én is lépten-nyomon ezt mondom anyámnak. Erre a világra minek?
Ez nem embergyűlölet.
Amiket ír,sok benne az igazság.
Ma már szinte minden érdek,a kapcsolatok,barátságok.
Aki nem üti meg a mércét vagy nem kíván fenntartani hamis illúziókat,az idővel kivonul,és a hobbijának él,az legalább őszinte örömforrás.
Sehol nem rontottad el !!
Ebben a mai világban teljesen jól gondolkodik a fiad és bizony ha ma lennék fiatal, én is így gondolnám!
Jobb, hogy nem megy bele olyasmibe, amit nem akar, mintha mások miatt szenvedne !
Ilyen az, amikor még gyerekkorában csalódik valaki az emberiségben.
Ez általában felnőttkorban következik be, amikor már elég szilárdak a rózsaszín felhős tervek.
"neki nem kell nő aki szétterrorizálja meg mindenbe bele szól meg neki úgyse lesz családja és nem fog fattyokat nevelni akik majd úgyis lelépnek 18 évesen"
Ha te az anyja vagy, akkor gondolkodj el, milyen feleség-mintát látott tebenned, magyarul: hogyan viselkedsz a férjeddel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!