Miért kérdezte tőlem apám, hogy akarok-e pszichiáterhez menni?

Ez még az egyetemi online oktatás alatt volt, épp tanultam és arra leszek figyelmes, hogy jön föl a szobámba. Ilyet ő soha korábban nem csinált, hogy a szobámba jött volna. Ezért is lepődtem meg, de már kezdtem örülni mert az egész napos tanulás eléggé elmagányosított. Leült és feltette a fenti kérdést. Nekem aztán a keringésem is leállt a kérdéstől, annyira nem tudtam ez most honnan jött neki. Egyrészt, teljesen a mintagyerek formáját hoztam: egész nap csöndben ültem és tanultam, a házban legfeljebb a fürdőszobát és a konyhát látogattam, de amúgy se mehettem volna sehova mert nagyon tartották a korona szabályát. Válaszolni pedig csak annyit voltam képes, hogy ilyenekre most biztos nem érek rá és ez full igaz is volt, ugyanis a szakdolgozatommal feküdtem, keltem, de még vele is aludtam. Még azt is hozzátenném, hogy _teljesen_ ugyanazt csináltam mint a tesóm (ő is tanuló volt épp), de őt mindig békénhagyták az ilyenekkel. Én pedig semmit nem csináltam a kötelességeimen kívül. A megkérdezése sajnos egyáltalán nem opció, azóta nem beszéltünk valami sokat. Aki tud kérlek segítsen mert nem tudom mit higgyek. Illetve azt is tudom, hogy az ilyen mentális dolgokban nagyon de nagyon nem jártas, és nekem sincs semmilyen hasonló betegségem.