Akinek külföldön dolgozik a férje/párja, mennyire bírja a házasságuk és milyen a gyerek kapcsolata az apjával?

Ismerősék voltak így. Akkor született a fiuk, és így tudtak lakást venni. Megegyeztek, hogy két év lesz. Hétköznap az osztrákoknál, hétvégén a családdal. Nehezen bírták. A gyerek még kicsi volt, erre nem is emlékszik, most iskolás, és jó a kapcsolatuk. Meg kívülállóként a házasságuk is jónak látom.

Viszont most egyáltalán nem látom értelmét ennek. Mi is családdal együtt költöztünk ki Németországba. Egyszerűen nem éri meg anyagilag se, hogy két háztartást fenntartsunk, plusz az utiköltség, már ha egyáltalán lehet utazni a korona miatt. Nem beszélve az érzelmi részéről. A gyerekeknek is csak hasznára válik, ha megtanulnak németül. Mondjuk mi nem is tervezzük, hogy visszaköltözzünk.

Ettől függetlenül: érdemes kiszámolni, hogy mennyi plusz kiadással jár ez a kétlaki életmód. Aztán dönteni, hogy nem lenne-e anyagilag jobb együtt külföldön.

Unokatesóm nemzetközi kamionos évek óta, kb 3 hét úton, 1 hét itthon.

Ő ezt szereti csinálni, nem is tervezi abbahagyni.

A kamasz lánya kb semmibe veszi, a házassága olyan semmilyen, mikor hazajön már mindenki számolja a napokat hogy mikor megy vissza, mert kb már csak idegesítik egymást.

A legjobb barátnőm férje sok éve külföldön dolgozik, de hétvégente otthon van. Nem azt mondom, hogy könnyű így, de ezt szokták meg, jól kezelik, kevés ilyen kiegyensúlyozott házaspárt ismerek. Gyerek mondjuk nincs, úgy biztos nehezebb lenne.

Mi a párommal 2 éve vagyunk együtt, és már eleve úgy indult, hogy nem ugyanabban az országban élünk, külföldi, szóval ez így adott volt. Jövő ősszel fogunk összeházasodni. Mi úgy vagyunk, hogy elvileg két hétig itt vagyunk, két hétig ott, de igazából ez nálam működik rendesen, az én munkám ezt lehetővé teszi, vállalkozó vagyok, így kb csak félállásban. Neki meg olyan a munkája, hogy amikor benne van valamiben, akkor azt csinálni kell, amíg tart, két munka között szokott tudni két hétre elszabadulni, viszont pár napokra gyakrabban el tud szakadni. Közös gyerek nincs, nekem vannak gyerekeim, de ők felesben vannak velem és az apukájukkal.

Meglepő, de nálunk a nagy távolság ellenére működik a dolog, pedig az elején pont ezért nem akartunk ebbe belebonyolódni, nagy meló volt valamiféle, mindkettőnknek élhető rendszert kialakítani, nagyon sokáig ennél jóval kevesebbet tudtunk együtt lenni. Szerintem ehhez alapvetően nagyon erős bizalom kell a másik felé, és érett hozzáállás, 5-10 éve pl biztosan nem bírtam volna ezt így csinálni. Vannak nehezebb napok, hetek így is, de összességében jól vagyunk így.