Apám miért viselkedik így?

Külföldön élek, mert a szakmám itt megbecsül és jó bért kapok, ha hazamennek nem tudnék hol élni, ha pedig visszaternek, akkor ha szakmámban helyezkednek el, az albérletet nem tudnám kifizetni. Édesapám lakása túl kicsi, nem jó 3 ember (én és a párom) számára. (A másik, valójában az az én lakásom, de Apa nem tudna hova menni, ha én kvázi visszajönnek, természetesen sosem raknam ki, kicsit bonyolult, tudom).

Születésnapom volt pár napja. Ilyen és ehhez hasonló üzeneteket próbált közvetíteni: itt az idő, hogy az ember eldöntse hol él és kikkel veszi magát körbe. Meg kell választani az oldalt stb. Az én koromban már nem lehet megbocsátani, ha valaki rosszul választ, mit nevez otthonának.

Mindig is tudtam, hogy ő osfideszes stb. Nem szívesen kérdez a kinti életemrol, mert nyilván neki ez a romló nyugat, jól tudom miket irogatnak nyugatrol, kb tudom milyen véleménnyel van stb. (Szóval nem tudja behatóan hol élek, mivel telnek a napjaim) Azt hiszi többek között, hogy rosszul élek stb. (Egyébiránt még sosem látogatott meg, ami nagy szivfajdalmam.... Én járok haza.) Egyszerűen nem lehet vele megértetni, hogy jól érzem magam kint stb. Nyilván, ha minden jó lenne, akkor nem hagytam volna el az országot stb.

Azok válaszára lennék kíváncsi, akik jártak már az én cipomben és valahogy feloldották e már azt a kommunikációs akadályt.

Sajnos tényekkel nem tudtam magam megvédeni, mert abszolút falakba utkozok. Általában a válasz: "ilyen nem létezik, ez hazugság" és társai.

Eléggé el vagyok keseredve. Meg fog valaha puhulni? Vagy most már örökre sajat idologiajanak rabja lesz?

Én tiszteletben tartom azt, amit gondol, de amikor hazugnak neveznek, vagy ilyen döntés elé akarnak kényszeríteni, az nagyon tud fájni.