Jogosan haragszom apámra?(De kérlek benneteket,hogy bántó megjegyzéseket ne írjatok)
Na szóval apám 2 éves koromba lelépet(anyám nem 16 volt mikor apám lelépet hanem 25,23 évesen szült apám meg 27, mielőtt bárki írni hogy tinédzser volt). Mikor majd nem 18 lettem felkereset. Köpni nyelni nem tudtam. Előtte próbáltam akkor nem akart velem találkozni. Mondta hogy találkozhatnánk én abba bele ment de mondták anyáék hogy ne mert csak csalódni fogok. Fel mentem hozzá pestre. Na én arra számítottam hogy csak mi 2 leszünk. Hát nem. Ott volt az új családja. A lány kb 10 éves lehetet a csaj 34. Elmentünk éterembe. Beszélgetünk azt kiderült hogy az apám tök más sztorit adott elő a csajnak hogy ő támogatod meg hogy én nem akartam vele találkozni. Fel álltam és mondtam a magamét hogy mi az hogy kerestél ? 18 évig le se sz@rtál!Csináltál egy másik családot. Ennek a gyereknek tudtál az apja lenni nekem nem? Azt én voltam a bunkó szerinte
18/L
Szerintem teljesen jogosan haragszol rá. Szerintem az már önmagában elítélendő, ha egy szülő otthagyja a családját és lelép (bár a körülményeket nyilván nem ismerem).
Jól tetted, hogy kiadtad a haragod. Lehet, hogy "bunkó" módon kikeltél magadból, de azt hiszem elég erős alapot adott erre a fickó. Ha most van egy kis bűntudatod emiatt, az normális, de majd elmúlik idővel.
Megtetted amit lehetett, sőt, még annál többet is. Megadtad neki az esélyt. Nem élt vele. Egye meg, amit főzött.
Minden jogod megvan hozzá. Teljesen átérzem, az én apám kis különbséggel majdnem ugyanez. A másik gyerekét, vagyis az egyetlent, mert én nem vagyok az, szereti, felnevelte, ő a lánya, én meg nem.
Nem haragszom, főleg nem hiányzik, de mélységesen megvetem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!