Mit szólnál, ha megtudnád, hogy a 20 éves lányod úgy jött össze a vele körülbelül egyidős párjával, hogy a párja még együtt volt az azóta már exével és a lányod ezzel teljes mértékben tisztában volt?

A lányomat naivnak gondolnám, mert a pasas jobb esetben olyan személyiségbeli/jellembeli hibával van megáldva, ami miatt képtelen önállóan egy olyan egyszerű dologra, mint a szakítás egy rossz kapcsolatban; és ez az élet más területein is megmutatkozik önérvényesítési nehézségekben, gyávaságban, legfeljebb még nem vette észre, vagy nem adódott olyan helyzet.

Rosszabb esetben pedig csak személyi szórakoztatást keres egy kapcsolatban, és ezt csinálja, mikor az egyiket megunja: keres másik lyukat, próbakörre viszi, és ha nagyon tetszik, akkor le is cseréli rá a régit. És mindig sajnáltatják magukat, hogy nekik úgyis mennyire rossz volt már, ezt a dumát hallgatta mindenki a világtörténelemben, akire egy foglalt férfi rámozdult. Ez vagy igaz, vagy a barátnő/feleség otthon abban a hiszemben van, hogy minden rendben, és boldogok, vagy legalábbis nagy baj nincs.

Akárhogy is, aki így cserélt le valakit, az a következőt is így fogja, naivitás azt hinnie, hogy ő jobb, fontosabb vagy különlegesebb.

Tulajdonképpen ezzel már a srácról is leírtam, hogy mit gondolnék.

Mondani legfeljebb annyit mondanék, hogy nem egy szép történet, ahogy összejöttek. Aztán reménykednék, hogy az ő esetük egy csodás kivétel. A hegyibeszédek úgysem jók semmire.

Mivel a feleségemet én is úgy ismertem meg szólnék egy rossz szót sem. (Először szerető voltam, majd mikor a nejem elvált az előző férjéről akkor élettárs és végül rá egy evre meg férj. 15 éve boldog a házasságunk.)

A gyerekem magánügyébe meg végképp nem szólnék bele.

"Megmondanád-e a véleményedet?"

Miért ne mondanám el? Családon belül nálunk a véleményszabadság dívik.