Rossz ember vagyok, amiért elhidegültem az anyámtól?

8as vagyok, kaptam egy kérdést privátban, ha nem gond itt válaszolnék. Nem érzek űrt amiatt, mert nem tartom vele a kapcsolatot, sőt, ekkor kezdtem el csak életemben először fellélegezni. Így is hosszas terápiával tudtam csak feldolgozni a gyerekkorom, de ha a bántalmazóim az életem részei maradnak akkor sose sikerült volna, még pszichológussal sem. Ünnepekkor sem hiányoznak, sőt. Pokol volt az összes ünnep gyerekkoromban, csak a mírtírkodó képmutatásról szólt, felnőttként legalább úgy ünneplek, ahogy akarok. Tanácsot pedig nem kérnék olyan emberektől, akiket hulladéknak tartok, függetlenül attól, hogy rokon vagy sem. Számomra a rokoni kapcsolat semmit nem jelent, csak azok az emberek fontosak, akiket én választottam az életembe.

Viszont azt hozzátenném, hogy nem mindenkinél szükséges az, hogy ilyen extrém módon kezelje a családját, nálunk azért komoly bántalmazás is volt, nem csak idegesítő különbségek.