Hogy segíthetnék édesanyámnak?

Édesanyám közel fél éve vesztette el az élettársát és azóta természetesen nagyon nehezen visel mindent. Igyekszek én és a testvérem is segíteni őt, programokat szervezünk, próbáljuk a gondolatait pozitív témák felé terelni de az az igazság, hogyha egy akár fél órára is magára marad agyalni kezd. Fél év óta ha ilyen van mindig arra megyünk ki, hogy sír, olyanokra panaszkodik, akik totál nem az ő hatásköre (pl a kereszt testvérét igyekszik segíteni, aki ebben nem partner, nem fogadja el ezt amire anyukám úgy reagál hogy sír, elmondja, hogy így úgy sajnálja de mindig mondom neki, hogy felnőtt férfi, ha nem akarja, hogy segítsenek neki abba nem kene bele őrulnie neki... vagy egy másik példa; egy hétig járt egy rokonunkhoz (a néni már idős, segítségre szorult és anyum reggel, este nála volt elintézni az alap dolgokat, majd a hét vége fele megjegyezte, hogy kiváncsi lesz e, a néni unokája felhívja e, hogy megkoszonje, de hozza tette, hogy nem ezért csinalta.) Az unoka nem hívta, azóta is sírt már emiatt, hogy ennyit nem érdemel tőlük stb... szinte minden nap van valami és felek, hogy ebbe megy majd tönkre vagy őrül meg. Mivel nekem is voltak tinédzser éveimben problémáin ezért pszichológushoz jártam de nagyon hasznosnak találtam, tulajdonképpen anyukám szorgalmazta, hogy menjek. Viszont ha én hozom fel neki ezt, hogy legalább egyszer próbálja meg azonnal sírni kezd és megalázónak tartja. A másik dolog, folyamatosan a testvérem párját szidja, néha aláírom, hogy okkal de mindig mondom neki, hogyha a testvéremnek így jó, és tizenhat éve együtt vannak akkor nem tehetünk semmit. Szinte minden második nap sírásával es sértődéssel zárul miszerint “mindig ő a szar” ha úgy látja nem értek vele egyet (pedig néha bele sem szólok...)Nagyon nehéz lehet neki, igyekszem elnéző lenni de úgy érzem hamarosan tönkre fog menni ha így folytatja. Mit tehetnek, hogy segíthetnek neki?