Mit tegyünk anyukámmal, ha teljesen megváltozott mióta nyugdíjas lett?
Kb. 2,5-3 éve ment nyugdíjba azzal a tervvel, hogy majd rögtön vissza is megy dolgozni a munkahelyére, ahonnan nyugdíjba ment. Végül nem tudták őt visszavenni, azóta pedig nem dolgozik. Ezzel önmagában nem lenne semmi probléma, viszont ennyi idő elteltével mind azt látjuk, hogy rossz hatással volt és van rá az így kialakult helyzet. Az elején még élvezte, hogy sok szabadideje van, pihenhet stb., de kb. egy fél év eltelte után már a saját elmondása szerint sem tudott mit kezdeni magával otthon. Körülötte még mindenki dolgozik vagy tanul, nincsen se unoka, se semmi, emiatt teljesen egyedül van otthon egész nap és max. elmegy boltba, a telefonját nyomkodja vagy a szomszédokkal beszélget (akik idős, már nem teljesen százas nénik). Már semmiről nem is lehet vele normálisan beszélgetni, semmi nem érdekli, semmihez nincsen kedve stb., és már néha ő is úgy viselkedik mint a szomszéd öregek… fel - alá járkál, pakolászik össze - vissza, ha dudálnak az utcán fut az ablakba megnézni ki az és olyan hülyeségekkel van elfoglalva, hogy ki mit csinál éppen az utcában stb. Közben persze panaszkodik, hogy neki így milyen rossz. Borzalmas, szerintem már elviselhetetlen néha. Valamint legyünk őszinték, nem a kenyérre kell, de anyagilag sem teljesen mindegy (pláne most), hogy az ember dolgozik-e a nyugdíj mellett vagy sem.
Mondtuk már neki többször is, hogy lehet jót tenne neki, ha visszamenne dolgozni, akár csak részmunkaidőben, bármit amit szívesen csinálna mert akkor emberek között lenne, elfoglalná magát valamivel stb., de nem, mindenre van valami kifogása. Már a volt munkahelyére és szakmán belül más helyekre is hívták dolgozni, nem is egyszer, de ő nem megy. Ha kérdezzük akar-e dolgozni azt mondja igen, de ha adódik egy lehetőség nem él vele. Mi is mutogattunk neki álláshirdetéseket, mondtuk segítünk önéletrajzot írni stb., de nem érdekli.
Ezek után már ötletünk sincs, hogy mit tegyünk. Persze, az ő dolga, de mégis érinti az egész családot és jót szeretnénk mi is mindenkinek. Ami most van, na az nem jó senkinek.
Nem megkérdezni kell, hogy hova megy hanem beültetni a kocsiba és elvinni. Legjobb barátnőjéhez, állatkertbe vagy bárhova.
Esetleg kérdezz rá, hogy mit szólna egy háziállathoz. Így "rá lenne kényszerítve" a napi mozgásra.
Egy felnőtt embert nem lehet elvinni sehova sem, ha nem akarja. Hogy ültetném már be a kocsiba, hogy akkor most megyünk?!
Az állatokat sosem szerette. Mindig volt háziállatunk (most is van egy macska) de ő a kötelezőn túl sosem foglalkozott velük, nem szerette őket csak eltűrte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!