Megjegyezhetem a saját szülőmnek, ha szerintem valamit nem jól csinált?
Én 21 vagyok, anyum 54. Ma boltban voltunk. A kasszás lehúzta az összes dolgot. Az én telefonomra le van mentve anyum kártyája is. A kasszás kimondta az összeget, mondtam, hogy kártyáva lesz. Ebben a pillantban anyum bejelenti, hogy kint megvárlak és kivonul a teli bevásárlókocsival. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, hisz még nem fizettük ki a dolgokat. (A kasszás reakcióját nem tudtam felmérni, mert az én agyamban csak ez járt, hogy mi történt, így úgy éreztem, az is látta és ledöbbent rajta, aki 1000 km-re van.)
Gyorsan érintettem a telefon, lassan, de elfogadta a terminál. (Utólag jutott eszembe, hogyha pl. valami rendszerhiba lett volna és nem tudok mobillal fizetni akkor ott álltam volna, hogy nem tudom kifizetni a dolgokat, amit más anyum elvitt a boltból)
Kiérve jeleztem anyumnak, hogy megvárhatta volna, hogy megtörténjen a fizetés. Nem is értem hova rohant, semmivel se jutott előrébb. Egyből elkezdett dúlni-fúlni, hogy mit szólok már megint be, mit nevelem állandóan.
Később mikor megjegyeztem, hogy csak neki szabad cseszegetni engem, akkor azt mondta, hogy de ő nem nyílvánosan teszi. Ezután inkább nem szóltam hozzá, míg más téma nem jött fel.
(Néha rá szoktam szólni, ha olyat csinál, ami szerintem nem helyénvaló. Pl. színházban még nem jön más szomszédos ülések háttámlájára rakja a karjait. De ha csak megjegyzem, hogy húzza össze a táskája cipzárját, azon is kiakad.)
#13
Azt hozzá kell tenni, hogy ez kölcsönös dolog. Csak mindketten más miatt szólunk a másikra.
Igen, szubjektív dolog, én úgy érzem, hogy tényleg néha szólok rá, de általában ugyanazokért a dolgokért (pl. a táska dolog zsúfolt helyen) vagy olyanért ami sohasem történt még (pl. a mostani kasszás eset). És sokszor nyeltem már le, hogy szóljak, hogy most szerintem nagyon nagy butaságot csinált (volt egyszer egy durva Karen pillanata, mikor eljöttünk még akkor is a többieket szidta, de inkább próbáltam terelni a témát)
Úgy érzem ő gyakrabban szól rám. Sokszor külsőségek miatt (pl. pattanás miatt), vagy most a mániája, hogy az zavarja, hogy zokni van rajtam (akár, hogy nyáron zárt cipőhöz vagy csak h otthon nem szeretek zokni nélkül lenni)
Jól mondja a 15-ös. Ha szeretettel és tisztelettel gondoltok egymásra, akkor ezek a problémák fel sem vetődnek.
Bár visszagondolok, fiatalként nem tudtam feldolgozni, ahogy apám hangosan eszik, ahhoz ő is kellett volna, hogy változtasson. Aztán megszoktam, már elengedtem a fülem mellett. Most, hogy meghalt pár éve, mit nem adnék, hogy egyen olyan hangosan, ahogy csak akar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!