Miért nem fogadják el? Minek kötelezni ilyesmire?

Egyetemista vagyok, 20 éves és nem megy a tanulás. Nagyon rossz fejem van, nem tudok megtanulni nagyobb anyagokat. Fizettek rengeteg magántanárt nekem, de nem igen vált be. Kalkulus, lineáris algebra, valószínűségszámítás mind kettes lett. Felsőfokú nyelvvizsgám épphogy meglett, dadogok, motyogok. Vizsgákra nehezen tudok készülni, nem tudom beosztani az időt és tanulni se tudok rendesen. Fizettek magántanárt azért, hogy leüljön valaki velem tanulni. Ők is leültek velem ismételni, semmi nem maradt meg. Idén kettő tárgyból buktam, előző félévben egyből. Azelőtti félévben egy tárgyból háromszor mentem ismétlővizsgára, épphogy meglett.

Kértem a szüleimet, hogy nézzünk mást. Azért kértem a segítségüket, mert nem tudom mihez értek. Úgy gondoltam ők jobban látják. Azon a véleményen vannak, hogy nem szabadna az egyetemet otthagynom. Szerintük okos vagyok, csak borzalmasan alulértékelem magamat. Jártam pszichológushoz, pszichiáterhez, ők is ezt a véleményt osztották, de én nem értek velük egyet. Nem érdekel semmi, nem tudok semmire koncentrálni, felfogni, megérteni. Lassú vagyok, sok időre van szükségem. Beszédkészségem a béke feneke alatt van, a memóriám szintúgy. Nem hajlandó a környezetemben senki elfogadni, hogy hülye vagyok. Baromi szarul esik, hogy elvárnak tőlem olyat, amit nem tudok teljesíteni. A vélemények miatt nem hagytam még ott a tanulást, illetve nem is igen tudnék mihez kezdeni. Teljesen életképtelen vagyok és nem fogadja el a család.

Én megértem, hogy szégyen egy ilyen gyerek, de nem lenne jobb ezt elfogadni? Valami egyszerűbb elvárást támasztani felé, valami olyat amit képes teljesíteni.