Anyám normális?

Most érettségiztem, 18 éves lány vagyok, egyetemre készülök. Vállaltam diákmunkát hiszen nem árt ha van egy kis pénzt a nyárra.. voltam az egyik közvetítőnél, nem gyárba mentem ugyanis úgy vagyok vele hogy nem akarom a maradék 2 hónapomat 2 műszakban eltölteni, inkább dohányboltba jelentkeztem hiába keresek lehet kevesebbet, közelebb is van és valószínű jobban élvezném (pár évvel ezelőtt voltam gyárban, nem alaptalanul hablatyolok, és nem jött be több okból kifolyólag)

Anyám teljesen idegbeteg lett mikor megtudta hogy nem a gyárba jelentkeztem és számonkért hótideg fejjel, hogy miért, nem keresek annyit és mondtam neki hogy ne telepedjen már rám, hadd döntsem már el hol szeretném tölteni a nyaramat... És egyszerűen nem lehet vele ésszerűen vitatkozni, először szépen kommunikáltam vele, ész érvekkel, de ő akkor is üvöltött már rohadt ideges lettem, más szülő értékelné hogy legalább elmegy a gyerek dolgozni úgy hogy amúgy tanuló és nem otthon mereszti a seggét, ő meg még elvárja hogy még magyarázkodjak is azzal kapcsolatban hogy miért nem oda mentem. Aztán jött a hülyeség, hogy nekem nem lehet semmit mondani, mondtam neki hogy lehet, csak nem mindegy hogy hogyan... De meg se hallotta, ilyenkor nem hallja amit a másik mondd hanem a saját igazát hajtogatja, de minden veszekedés így néz ki és őszinte leszek már a nemlétező tököm kivan ezzel. Aztán azon is kiakadt hogy elmentünk az élettársával boltba és délután 1kor felbontott 1 sört amiből ittam pár kortyot, aztán letámadott hogy mit sörözök délután 1kor, így kezdődik az alkoholizmus, őt is elhordta alkoholistának, holott közel sem az, sőt anyámnak előtte csak alkoholista párjai voltak, alaptalanul vágott hozzá dolgokat, és hozzám is egyébként hogy egész nap csak rázom a pics_m meg nagyon okos vagyok. Most mit kezdjek egy ilyen muterral? Annyira toxikus vele az élet hogy hihetetlen... Mert MINDEN egyes veszekedés amit amúgy nem én generálok hanem az ő hangulatingadozásai.. így néz ki és levesz az életről. Ilyenkor olyanokat vág az ember fejéhez hogy csak úgy lesek, sérteget ahol ér aztán ha látja hogy nem ér vele semmit akkor néha még egy kis érzelmi zsarolást is alkalmaz, de azt most nem fejtem ki mert másik sztori lenne, ráadásul hosszú is. Az élettársa is ugyan így vélekedik. Most ezt csak én tolom túl vagy tényleg nem normális dolog ez?..