Miért mondják a szüleim, hogy segítenek, ha utána nem akarnak?
Sziasztok!
Elég hosszú történet de próbálom röviden összefoglalni.
28 éves nő vagyok, és a párommal élünk külön párom lakásában.
Én kb 19 éves koromban költöztem el a szüleimtől, és 21 éves korom óta saját keresetem van, tehát azóta nem szorulok rá, hogy eltartsanak a szüleim.
Néha voltak kiadások amikben segítettek, de még évekkel ezelőtt. Egyszer vettek nekem laptopot, meg úgy emlékszem egyszer hónap végén kb 20 ezerrel kisegítettek.
A gondok akkor kezdődtek amikor ők elkezdték mondani, ha kell segítség szóljunk, mert amikor tényleg szóltunk, már jöttek a kifogásokkal. Az első ilyen tavaly volt, amikor a kocsinkkal baj volt, és háromszor rászoroltunk arra, hogy a szülőktől kérjük el. Sajnos nekünk a munkához kell, mert rengeteget kell utazni. Párom szülei maguktól felajánlották, hogy bármikor odaadják, és oda is adták, kétszer is. A szüleim is felajánlották, ám amikor egyszer szerettem volna elkérni, jöttek a kifogások, hogy nekik bevásárláshoz kell, meg ők most nem tudják. Borzasztó rosszul esett mert akkor minek mondták, hogy segítenek. Végül egyszer tényleg odaadták a kocsit, de azt is azért, mert a miénk náluk robbant le, és nem tudtunk hogy hazamenni.
Végül a kocsi gond szerencsére megoldódott, viszont idén beütött egy másik gond, hogy pénzügyileg kicsit megszoroltunk. Kb. 7 éve ezidáig soha nem volt ilyen, csak az a korábbi 20 000-res kérésem volt, de igazán segítségre amióta saját fizetésem van, soha nem volt tőlük szükségem. Most viszont lett volna. Mondták is, hogy szóljak ha kell pénz, segítenek, nem hagynak cserben. A történet viszont ugyanaz volt mint a kocsinál, párom szülei kérés nélkül segítettek, amiért borzasztó hálás vagyok, viszont az én szüleim annak ellenére, hogy mondták, hogy szóljunk ha kell pénz, mert adnak, amikor kértem, megint kifogásokkal jöttek. A legrosszabb az, hogy az öcséimhez hasonlítottak engem, akik amúgy 23 évesek és még mindig ott élnek a szüleimmel, és rezsit sem kell fizetniük. A szüleim szerint ha engem kisegítenének az öcséimnek is adniuk kellene. Hiába mondtam nekik, hogy az egy csöppet más, mivel ők még ott laknak, nem kell saját lakásra költeniük, sőt használják a szüleim autóját is, és 100%-ig biztos vagyok benne, hogy a benzint a szüleim fizetik nekik. Ezen kívül a párom szüleit is szóba hozták, hogy mivel párom egyedüli gyerek, az ő szülei nekünk könnyebben segítenek, amit szintén nem érzek jogosnak.
Borzasztóan összevesztem a szüleimmel, 2 napja nem beszélünk. Nem tudom hogyan értessem meg velük, hogy hibáztak.
válasza:Kicsit olvasgattam a témában, sok helyen láttam a mérgező szülők fogalmat. Úgy érzem valamilyen szinten az enyéimre is érvényes. Kiskoromban sokszor volt olyan hogy anyukám azzal fenyegetőzött, hogy megöli magát, sokszor a fejemhez vágták, hogy semmire sem fogom vinni, meg hogy olyan h*lye vagyok mint a nagyszüleim és csak rossz tulajdonságokat örököltem.
Rossz így visszagondolni ezekre. Emlékszem amikor elköltöztem anyukám sírva mondta, hogy mennyit változtam, és miattam van ki idegileg, amikor sokat szerettem olvasni az volt a baj, hogy vele foglalkozom keveset.
Nem tudom ezek mennyire normálisak egy családban.
Párom állandóan csak jót mesél az anyukájáról, hogy mennyit tett érte. Én visszagondolva nem teljesen ezt érzem.
Sziasztok.
Ne haragudjatok, hogy kiemeltem a kérdést. Sajnos azóta sem beszéltem a szüleimmel, ők sem kerestek, és én sem őket. Viszont én nem gondoltam, hogy ennyire rosszul fogom ezt megélni, nem is amiatt mert 1 hete nem beszéltem velük, hanem azért, mert ezek szerint nem is érdekli őket, hogy vagyunk, vagyok, és az se érdekli őket, hogy a pénzügyi gondokat meg tudtuk-e oldani, van-e pénzünk a megélhetésünkre. Szerencsére itt van párom mellettem, és becsületére legyen mondva, nagyon szeretem azért, hogy támogat, pedig vannak elég rossz pillanataim. De az, hogy a szüleimet ennyire nem érdekli, hogy élek-e vagy mi van azóta velem, nagyon rosszul érint. Tudtok erre valami megoldást? Nem szeretném őket én felkeresni, mert úgy érzem azzal még inkább azt fogják hinni nekik van igazuk, én meg tovább élek abban a hazugsághalmazban. De szeretnék valami megoldást, amivel magamban rendezem a dolgokat.
válasza:
válasza: válasza:Ez is egy fajta gyász folyamat, amiben még a tagadásnál tartasz. Próbáld meg tudatosítani magadban, milyen szemetek, hogy nem volt szerető, gondoskodó anyád akire számítani lehet se gyerekként, se felnőttként.
Szerencsés vagy, mert van egy párod, akire támaszkodni lehet. A legtöbb ember amikor rájön, valójában mi is a családi háttere egyedül áll a világban.
válasza:Szerintem duzzognak. Meg vannak sértve, hogy téged ennyire nem érdekel, hogy mi van velük, fel tudták-e dolgozni a veszekedéseteket, elvárnák a bocsánatkérésedet a szemtelenségedért. Hisz ők a szülők, te meg a gyerek.
Az ő fejükben szerintem ez járhat, és valószínűleg pont annyira meg vannak győződve az igazukról, ahogy te a tiédről.
Nem azt mondom, hogy ez van, csak azt, hogy ők meg így láthatják a helyzetet. Szerintem. Hogy ebből mit lehetne kihozni, fogalmam sincs.
Azt mindenesetre ne feledd, hogy sokadszor ígértek, sokadszor nem teljesítették. Majd megsértődtek.
válasza:Nem keresnem en sem oket. Ha keresned oket, akkor ugyis rosszat mondananak, hogy "mi az, hogy ennyit vartal, jaj te nem is foglalkozol a sajat szuleiddel, akik annyiszor tamogattak!" - szerintem hasonlo oltasokat kapnal toluk, ha artatlanul csak felhivnad oket, vagy irnal nekik. Biztos meg be is szolnanak, hogy na biztos kerni akarsz toluk valamit, holott tenyleg NEM TARTOZOL NEKIK semmivel.
Gyozni veluk szemben nem tudsz. Nincs ertelme. Csak fogadd el, hogy olyanok, amilyenek. Nem tudod megvaltoztatni oket. Egyutterzek :(
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!