Mit gondolnátok az ilyen apáról?

Alapvetőleg szerintem vannak nála sokkal rosszabb apák is, de így is nehéz vele. Anya meghalt már 5 éve, de vele is nagyon sokszor csúnyán beszélt, nagyon durva dolgokat vágott a fejéhez, főleg akkor, amikor anya esetleg elment valahova nélküle vagy ha nem azt csinálta ami apának tetszett. Szinte mindennapos volt a veszekedés, ebben nőtünk fel a bátyámmal. Ami viszont engem nagyon zavar, hogy már kiskoromban 10-11 évesen is mindennap megkaptam tőle, hogy vegyél példát a bátyádról, jó tanuló, szorgalmas, eljár templomba, neked is olyannak kéne lenned, mint neki. Sosem volt velem elégedett, sőt mindig lenézett, elmondta, hogy erre vagy arra nem vagyok képes, nekem mást kell csinálni, mert amit én akarok az baromság és én ahhoz nem vagyok elég jó, majd ő tudja, hogy mi kell nekem. Azóta is ugyanilyen, bármi amit én csinálok, az nem jó, az egy szär, ha viszont azt csinálom ami neki tetszik, akkor jó vagyok. Anyagilag mindig támogatott, még most is, hogy dolgozom, pedig mondom neki mindig, hogy nem szükséges. Csak én úgy érzem, hogy nekem sosem a pénzére volt szükségem, hanem, arra, hogy megbecsüljön vagy tartson valamire, ne csak a lenézést kapjam tőle. Persze másoknak meg elmondja, hogy ő ennyi meg annyi pénzzel támogat engem, meg hogy autót vett nekem(igen vett, de én ezt nem kértem tőle és magamnak is tudtam volna venni, ha akartam volna, csak másra gyűjtöttem). Mindenki megbélyegez, hogy nekem mindent apám rakott a seggem alá, közben meg csak lehúzott lelkileg egész életemben és ezt nálam semmilyen anyagi dologgal nem lehet kárpótolni vagy ellenezni. De ő persze azt hiszi magáról, hogy tökéletes apa, mert mindent megvesz nekem. Ha csak elmegyek otthonról már kérdezget hogy hova megyek meg minek stb. Pedig 21 éves vagyok már, de mégis mindenről tudni akar meg mindenbe beleszól. Mindig mondja, hogy majd ilyen meg olyan dolgokat veszek én a saját pénzemből, mintha azt is ő akarná megszabni, hogy én mire költsem a saját pénzem. És ha én pl valami olyat veszek, ami szerinte hülyeség, akkor rosszul érzem magam. Sokszor nem is költöm inkább saját pénzem pl. drága cipőre, mert szerinte a 8 ezer forintosat kéne megvennem, mikor nekem a 25 ezres tetszik, de a 8ezer forintos is jó minek cseszem el marhaságokra a pénzem. Egy szó mint száz, úgy érzem nagyon bekorlátoz miközben másoknak meg dicsére magát, hogy ő milyen tökéletes apa. Persze bátyám azóta is a tökéletes gyerek, már van 2 unoka, drága kocsi, feleség, jó munka, minden. Én meg a szar gyerek vagyok, aki nem olyan mint amit apa szeretne. Elköltözésen is gondolkodtam már, de van egy németjuhász kutyám, akit nem hiszem, hogy tudnék magammal vinni és őt meg nem akarom elhagyni.