Szegény családokban hogyan fegyelmeznek a szülők?

észérvekkel. Nálam, ha kezdtem elkutyulódni, leültettek és megkérdezték ilyen életet akarok-e vagy jobbat. Ha jobbat, akkor tanuljak mert ez az egyetlen lehetőségem.

Sosem fenyegettek

Szerintem a családom anyagi helyzete átlagos volt, mikor gyerek voltam, lett volna mit megvonni, de a szüleim - főleg anyám - inkább az érzelmi zsarolást választotta. Ha nem tanultam, akkor kiakadt, hogy nem lesz belőlem semmi, mehetek takarítani és egyéb ehhez hasonló dolog. Ha pedig a magatartásommal volt problémája, akkor azzal jött, hogy lejáratom őt, nem érti, hogy ezt mivel érdemelte vagy esetleg elkezdett bőgni, hogy őt mindenki csak bántja és kapcarongynak nézi (?). Mikor 5-6 évesen az oviban szájrapusziztam egy fiúval és ő ezt megtudta egy másik anyukától, összepakoltatta a cuccaimat, hogy akkor költözzek. Apám állította le, mikor hazajött. Amúgy jó elcs+szett lettem érzelmileg, de legalább nem csak kitűnő voltam gimi végéig, hanem a tárgyak feléből dícséretes... Szóval lehet máshogy is fegyelmezni...

Vannak rokonaim akik szegények, náluk csak annyi volt az elvárás, hogy otthon normálisan viselkedjenek a gyerekek, mégis van, aki most diplomázik és persze olyan is, akinek egy érettségit alig sikerült összehoznia, pedig egy család...

Nálunk a józan belátásra apelláltak: azt mondták, a tudás az egyetlen dolog, amit nem vehetnek el tőled.

Jó, mondjuk eleve nem igénytelen proli család voltunk, hanem a felmenőinktől mindent elvettek, államosítottak, társbérlőt tettek nagyanyámék lakásába, stb. stb. "deklasszált" elemek voltunk...