Miért létezik a felnőtt gyereket is babusgató, kiszolgáló anya jelensége?

20-as, a 9-es írta le a programot, ezt cáfoltam.

Ez nem tudatos a szülőknél, és nem arról van szó, amikor a szülő simán gondoskodik rólad, hanem arról, amikor tudattalanul szabotálja azt, hogy önellátó legyél.

Sok anya "háttérországként" van jelen a gyerek, család életében. Az a dolguk, hogy a többi embernek megkönnyítsék az életét. Legyen kaja, tiszta ruha, rend, stb. És mikor a gyerek felnő, és már képes (lenne) magáról gondoskodni, akkor ezeknek a nőknek újra kellene definiálni magukat. Csakhogy ők ezt szokták meg. Hogy úgy fejezik ki a szeretetüket, hogy babaként kiszolgálnak. Pedig el lehet menni anyával moziba, sétálni, beszélgetni. Egyszerűen nem tudják elválasztani a személyiségüket a szolgáltatásaiktól.

7-es vagyok. Én is szívesen megkérdezném anyósomat hogy belül mi zajlik, de nem is vagyunk annyira bizalmas viszonyban, meg szerintem maga sem tudná rendesen elmondani. Elég egyszerű asszony. Igazából nagyon. Ahogy ismerem, a legtöbb válasza az lenne, hogy "hát mert szeretem". És kész, ez mindenre indok.

Szerintem egyébként torz a realitás-észlelése, hogy a te szavaiddal éljek. Abban biztos vagyok, hogy tényleg alaptalanul nagymértékben gondolja életképtelennek a gyerekét. Nemcsak azért mondja neki, hogy nem tud megcsinálni ezt vagy azt, hogy uralkodjon vagy irányítson, hanem azért, mert tényleg azt hiszi hogy nem tudja. Kis buta, elrontja a mosást, megégeti magát a konyhában "a gyerek". Szerintem azt is komolyan gondolja, hogy a fiának tényleg releváns, fontos, és a boldogsága alapja az, hogy kiszedje neki a levest. Biztosan szomorú amiért én nem szedem ki, és itthon magának kell ezt a szörnyű feladatot megszenvednie. Megkérdezném, vajon látja-e, hogy más felnőttekkel nem viselkednek így a szüleik, hanem felnőttként és kompetensként kezelik őket. Szerintem nem látja, azonkívül nem is tudja mit jelent az a bonyolult szó, hogy kompetens.

De inkább az ütött szíven, mikor nem akarta elengedni. Biztos vagyok benne, hogy nem gondolt bele, hogy a fia vajon mitől lenne boldog. Nem érdekelte, az a nagyon szeretett fia nem érdekelte egyáltalán. Megdögölhet mellette a magánytól, csak maradjon vele. Mintha nem tartaná önálló entitásnak, csak a saját boldogsága forrásának.

Akik benne vannak nem látják reálisan a helyzetet, ezért nem is jelennek meg itt a válaszokban, és ezért van az is, hogy az érintett felekhez legközelebb állók (az érintett "gyerekek" párjai) érzékelik a problémát.

Az én anyósomnál is nehezen ment a leválás, de úgy ahogy sikerült. Azért 2 nap után még mindig úgy hívja fel a férjem, hogy "már megint nem hívtál, jól van már nem is fontos az anyád", szóval megy a bűntudat keltés.

Ezeknek a kapcsolatoknak alapvető eleme az érzelmi zsarolás (ha ezt vagy azt csinálod szomorú leszek, csalódott leszek, nem is szeretsz engem). Ezeknek a szülőknek szerintem a gyerek egész kicsi korától ez volt a nevelési stratégiájuk (és szerintem nagyrészt be is jött, az erre vevőknél nincs is nagyobb visszatartó erő, minthogy "ha kipróbálom a cigit anyukám nem fog szeretni")

Az már más kérdés hogy a gyerek későbbi személyiségére, és főleg az önbizalmára ez milyen hatással van.

Szerintem egyszerűen huszonvalahány év alatt ebbe annyira beleszoknak, annyira természetes számukra észre sem veszik hogy mennyire ártalmas mindkettőjük számára.

Nem szidni jöttem senkit

Ez arról szól hogy nem tudja elfogadni hogy bizony ő sem marad fiatal Addig érzi magát jól míg úgymond szükség van rá.Nem fogja soha tudomásul venni hogy a gyerek felnött nála a gyerek 3évesen megáll létezni a fejlődésben.Az más lapra tartozik hogy önmagát szihológussal kezeltetni kéne mert a felnött embernek hatalmas károkat okoz. Hallottam már olyat is hogy gügyögve beszélt hozzá! Nem hadja felnőni!!

Nem gondol rá hogy egy életképtelen embert hoz létre.Vajuk be a világ nem arról szól hogy ezt iskolában munkahelyen majdani párkapcsolatban ez tolerálva lessz.

A családon belül ők lesznek a tíszteletlen követelőző telhetetlen emberek!Van aki engedi felnőni a gyerekét de mindent meg tesz hogy vénségére újból kisbabája legyen!Arra nem gondol lessz ideje felnevelni.Nem a felnőtt tehet ebben az esetben arról hogy olyan amilyen!