Akiket perrel, rendőrséggel fenyegetett a saját szülőjük, hogy tették túl magukat rajta?

Március végén írtam ki névváltoztatással kapcsolatban kérdést, ott a 40-es kommentben leírtam, hogy miért rossz az apámmal a kapcsolatom. Leírom, kimásolom ide is, szóval nem kell azzal jönni, hogy "vótmá ez, oldd meg magad".

Amim nekem van, az az anyámtól, az ő szüleitől (nagyszüleimtől) és a nevelőapámtól van. Mindenem. A lakásom, az autóm, a szakmámban a nevelőapám segített elhelyezkedni, hogy pályakezdőként ne az alja munkákat kapjam, hanem kicsit jobb helyem legyen, normális fizetéssel. Mikor általános iskolás és gimis voltam, ők voltak, akik hoztak-vittek iskolába, különórára, sportra. Ők fizették az iskoláimat, nyelvvizsgáimat, különóráimat. A nevelőapám volt az, aki teniszversenyeken ott volt velem és utána jutalomból fagyizni vitt. Vagy aki minden érettségi után elsőnek hívott, hogy mi volt, hogy sikerült. Vagy aki a szalagavatómon táncolt velem, mert az "édesapám" nem volt hajlandó eljönni, mondván, hogy ő nem szeret kiöltözni és utálja az ilyen eseményeket.

Sosem támogatott az apám, semmilyen szinten. Nem csak anyagi értelemben értem, bár tény, hogy egyetlen tandíjat nem fizetett ki soha, meg nem kérdezte az évek alatt, hogy van-e valamire szükségem. Szülinapra, névnapra, karácsonyra, ballagásra semmit nem kaptam soha.

Nem számíthattam rá semmiben, és azt is szótlanul nézte, ahogy a felesége viselkedett velem az évek alatt.

Folyt.köv.

Tehát látható, hogy igazából semmiben nem számíthattam rá. De pl. olyan is volt, hogy családilag mentek a Balatonhoz, én is pont akkor mentem volna egy ott lévő barátnőmhöz és a szüleihez. 16 voltam ekkora. Mondta anyukám, hogy beszéljek apámmal, vigyenek már el, ne autózzon már el ezért oda-vissza ő. Apám közölte, hogy nem visznek el, mert csak, van vonat és busz. Szóval tényleg nagyon gáz volt mindig a viselkedése velem szemben.

Már évek óta alig beszélünk, most két nap alatt 5-ször hívott fel. Azért, mert szerinte én elszedtem az ő örökségét és a végén már olyanokkal jött, hogy ne nagyon örüljek a könnyen jött pénznek, mert keményen "perkálni" fogok neki belőle, úgy költekezzek. Azért, mert a még életben lévő dédim nekem adta a házát... És kiderült, hogy arra az apám pályázott. Nem tudtak erről a családban, a dédim tudta, a fia (tatám, aki amúgy is örökölte volna) és én (+anyukám és a férje, velük megbeszélek mindent). Most döntöttem úgy, hogy eladom és ezt tudta meg az apám.

Először még érdeklődve hívott fel, hogy mi ez az egész, elmondtam neki. Utána jött az, hogy mi az, hogy az enyém lett, miért pont az enyém, hát ott van ő is és neki van két gyereke, nem lehet csak az enyém. Elmagyaráztam, hogy miért, meg hogy hiába hivatkozik rá örökségként, ez nem az (hiszen senki nem hunyt el). A 3. hívásnál már fenyegetőzött, meg hogy nem tudja, mennyi pénzem lesz nekem ebből, de ha jót akarok magamnak, akkor az a pénz négyfelé megy, adok belőle neki és a két féltestvéremnek is. Mondtam, hogy ne haragudjon, de nem. Semmit nem kaptam tőle soha, sosem viselkedett az apámként és most féltestvérként hivatkozik a gyerekeire, akik engem szinte nem ismernek. Meg fordított helyzetben, ha neki kéne nekem fizetnie, eszébe sem jutnék.

Tudom, hogy egy sz.r ember, valahol számítottam is hasonló reakcióra. De arra nem, hogy perrel, meg rendőrökkel fog fenyegetni. A saját lánya vagyok basszus, tőlem követelne pénzt azok után, amilyen apám volt?! Tényleg sokkolt ez, nem hiszem el, hogy képes valaki így gondolkozni.

Sosem jártam terápiára, boldog életem volt. De ez egyszerűen annyira meglepett, hogy már azon is elgondolkoztam, hogy én vagyok a hülye, aki az autópályán rossz sávban van.