Miért zavarja a tisztaság, rendmániám, ha ő nevelte belém?

"Ebből következik, hogy mániákusan takarítok, és nekem nem az a szint, amit ő csinál."

Nos, az alapján, hogy nem tudjuk mi a "szint" nálad, nem lehet objektív választ adni.

Én is rendszeresen takarítok, rendet tartok, a gyerekeimnek is ezt tanítom. Ennek ellenére ha a gyerekemen azt látnám, hogy az élete csak a takarítás és stressz kérdést csinál egy pohárból, vagy egy papírzsebkendőből, egy ott hagyott játékból, én is aggódnék érte.

Anno az én anyám is idegbeteg takarításmániás volt, konkrétan tönkretette vele a kapcsolatát a gyerekeivel. Semmi más nem volt az életében, csak a takarítás, a mindent élére állítás, a napi 3x takarítás, a "semmi sem jó úgy ahogy van, amíg én azt nem mondtam" típusú hétvégék.

Nálam is van egy "szint", de az anyám "szintje" nem ez volt. Szerintem ő már beteg volt, persze ugyanúgy ahogy neked, szólni nem lehetett, hogy talán elég mára.

És én ugyanúgy aggódnék az én gyerekemért, ha látnám, hogy a szabadideje 70%-a takarításból áll.

Ajánld fel, hogy kitakarítasz nála is.

Másodállásban is vállalhatsz takarítást. Egy kis plusz pénz.

Neked oké a mániád, tök jó, csak éppen a másik ember kikészül tőle.

Éltem ilyen emberrel, és állandóan puccban kellett ülni, meg mániákusan mindig mindent lesikált.

Ő is próbálta bemesélni, hogy ez egészséges, de NEM az. El is hagytam, mert így nem lehet normális párkapcsolatot fenntartani, ha a másik állandóan a nemlétező piszkon stresszel.