Normális, ha anyám emiatt tart lúzernek?

A lényeg annyi, hogy nemrég töltöttem a 19-et. Az elmúlt fél évben kezdtem el azt érezni, hogy újra boldog vagyok és szépen fokozatosan helyrejön az életem.

Nagyjából 2 évig küzdöttem elég erős depresszióval és pánikbetegséggel ami miatt a középsulis éveimet gyakorlatilag a szobámba gubbasztva töltöttem.

Mikor elhatároztam, hogy helyre hozom az életem mert boldog szeretnék lenni, nagyon hamar sokkal jobban éreztem magam. Találtam munkát, ami kifejezetten szeretek, barátokkal rendszeresen járok edzeni, sokkal többet mozdulok ki itthonról. Anyám problémája az, hogy soha nem volt még párkapcsolatom és amikor itthon vagyok folyton azt kell hallgatnom, hogy miért nem voltam képes ennyi idő alatt találni egy barátnőt, és miért vagyok ekkora lúzer. Gyakorlatilag képtelenség vele úgy beszélni, hogy ezt ne hozná fel témának. Mindig ugyanazzal jön, hogy legtöbben már 16 évesen túl vannak több kapcsolaton, meg ő és apám is 15 évesen vesztették el, nekem meg egy csókom se volt 19 évesen.

Hozzáteszem én jelenleg nem igazán szeretnék kapcsolatot, de nem érzem, hogy különösebb probléma lenne ezzel. Több velem egykorú barátom is van, akiknek szintén nem volt még kapcsolatuk, lányokat is ismerek akiknek szintén nem volt még és van aki idősebb is nálam, miért ekkora baj, ha nem igénylem jelenleg? Szoktam persze lányokkal beszélgetni, volt már lány is akinek tetszettem, de még soha nem éreztem igazán szerelmet, vagy azt hogy ezzel a lánnyal el tudnék képzelni egy kapcsolatot. Tényleg ennyire gáz, vagy szerintetek is túlreagálja anyám az egészet? Jelenleg elköltözni még nem tudok sajnos, de már gondolkoztam rajta őszintén szólva.