Mennyire részei a szüleid az életednek?

Egy háztartás szóval napi szint.

Egy háztartásban élünk, így napi kontaktus, de sokat éltem külön (sajnos most vissza kényszerültem), akkor viszont havi egyszer beszéltünk telefonon max fél-egy órát. Nem szoros a kapcsolatunk, úgy mondanám meg vagyunk egymás mellett. Nagyon gonosz velem sokszor, nehéz vele az élet, de jelenleg nem tudok költözni.

Utolsó szobát sem tudsz bérelni?

Egyikük sem él már, de a szívemben mindig ottmaradnak, és segítik fentről az életem jó irányba való haladását.

Hetente 1-2-szer beszélünk anyukámmal, néha kihangosítja, olyankor apukámmal is. Kb. 3 hetente találkozunk. Tudnak az életem általános történéseiről, és jó a kapcsolatunk. Tudom, hogy számíthatok rájuk, de igazából nem veszem ezt igénybe, az igazán mély gondolataimat nem szoktam velük megosztani.

Apám nem él, anyámmal ritkán beszélek/találkozom, szóval leginkább semennyire nem részei.

Anyuval egy héten max kétszer beszélek, de akkor mondjuk 1 órát kb, de nem annyira személyes, inkább, hogy mik történnek mostanság. Viszonylag messze lakunk egymástól, ő már nem is annyira tud utazgatni. Apám meghalt már több,mint 20 éve. Az is hozzátartozik, hogy nem ők neveltek, tehát anyuval sosem volt olyan szoros anya-lanya kapcsolatom. De szeretem és fontos nekem, tisztában vagyok vele, hogy jó sok éve nem boldog és mardossa a buntudat .

Nem igazán. Régebben is csak addig voltak részei, míg muszáj volt, aztán ők is örömmel húzták ki ezt a problémát meg én is.

Heti 2szer beszélgetek vele messengeren telefonon 2 hetente ha egyszer.És egy vároban lakunk.

Néhány hetente látogatóba megyek haza, de akkor is inkább a nagyszülőkhöz és ahhoz az 1-2 barátomhoz megyek. Nem volt könnyű gyerekkorom és ez a szüleimnek köszönhető...