Elvált szülők gyerekei, ha láttátok, hogy az egyik szülőtök szomorú, boldogtalan a válás miatt, az megváltoztatta a másik szülőtökkel szembeni érzéseiteket? Befolyásolta a kapcsolatotokat bármelyikükkel is ez?

Szerintem ez azon múlik, hogy hány éves a gyerek.

Minél idősebb, annál inkább átlátja a szülei házasságát, még akkor is ha a szülők igyekszenek eltitkolni a gyerek előtti problémákat.

Ha a gyerek még kicsi, a feszültséget akkor is érzi. Neki az a jó, ha a szülei boldogok, sokat mosolyognak, jó kedvűek, kiegyensúlyozottak, még ha egymástól külön is élnek. Ha elválnak a szülők és már nincs veszekedés, sírás, akkor a gyerek is jobban érzi magát. Ehhez persze két olyan felnőttre van szükség akik kulturáltan tudnak válni, és nem hangolják egymás ellen a gyereket!

Ha egy gyerek már 15-20 év körül van, ő már felfogja, hogy a szülei érdekeit szolgálja (és az övét is) ha inkább elválnak, minthogy fájdalmat okozzanak egymásnak hosszabb távon.

A "kisírt szemű anyuka" pedig valójában nem a válás miatt szomorú, hanem az ahhoz vezető út miatt. Ezt a rossz állapotot (vitákat, veszekedéseket, kapcsolat kihűlését) pedig sokkal rosszabb lenne tovább fenntartani, mert csak újabb síráshoz vezetne. Ezt kell a gyerekeknek elmagyarázni, ha már vannak olyan idősek, hogy ezt megértsék.

Le kell ülni és elbeszélgetni a gyerekkel (ha már elég nagy), hogy egyik fél sem jó zsaru vagy rossz zsaru. És egyik szülőnek sem szabadna a másikat szidni, "besározni" a gyerek előtt (még akkor sem ha van rá indoka). Ez az ami az esetek többségében nem sikerül a szülőknek.

Egyszer olvastam, hogy egy válóperes ügyvéd nyilatkozott, hogy egyetemet végzett, diplomás szülők összeverekedtek az ügyvédi irodában, annyira nem tudtak kulturáltan viselkedni.

"amelyik szülő a válás mellett döntött, azzal szemben egy életen át tartó harag szerintem simán korrekt."

Te simán nem vagy százas.