Mi volt a legnagyobb sértés, amit a szüleid a fejedhez vágtak? 👫

Kamaszként sokat hallgattam apámtól, hogy én sose leszek olyan okos, tapasztalt, ügyes mint ő.

Persze nem is akartam olyan lenni mint ő, mert mindig is egy goromba, idegbeteg ember volt, aki semmit nem foglalkozott velem. Szerencsére már két éve nem tartom vele a kapcsolatot, és azóta sokkal nyugodtabb az életem.

"Apám egy veszekedés közben nekem akart jönni kalapáccsal. Felemelte és felém indult. És nekem volt igazam. Mindig éreztem rajta hogy idegbeteg."

Elég kemény... Szóbaállsz még vele?

Anyám, 10-12 éves koromban többször is: "döglöttél volna meg akkora korodban, mint egy mákszem".

Szeretetlenül, magányosan halt meg.

15 - mert ha részegen, az súlyosbító körülmény.

"Anyám is rossz tanár, én is szar tanár vagyok, te se lennél jobb, fiam; - úgyhogy nem mehetsz annak."

18 évesen el se tudtam képzelni, hogy a tanításon kívül bármi másból meg tudnék majd élni. Tehát ezzel valójában azt mondta anyám, hogy "éhen fogsz halni, mer még tanárnak se vagy jó". Mára egy egyetemi évfolyamtársam-jóbarátom talált nekem szakmát.

Érdemes összevetni azzal, amit az egyetlen "diszes" osztálytásram anyukája kívánt nekem ballagásra: "Őszintén remélem, hogy belőled tanár lesz; - és addigra a fizetések is legalább egy kicsivel jobbak lesznek."

Sokkal rosszabbak lettek; - így - papíron - nem vagyok.