Miért érzi anyám feljogosítva magát, hogy beleszóljon az életembe?

Felnőtt ember vagyok, nekem is van már egy gyerekem. Külön élünk, még csak nem is egy városban. A férjem olyan, amilyen, sosem állt mellettem igazán. Egy éve hagytam el, mert nem bírtam tovább. Azóta a fiammal élünk együtt. 4 hónapja megismertem valakit egy tarskeresőn. Kedves, aranyos, a kedvem keresi mindenben. Most egy műtét előtt állok. Ő elkísért orvoshoz, mert úgy gondolta, hogy ez így helyes. A férjem még akkor sem kísért el, mikor a közös gyerekkel voltam terhes, akkor sem, mikor másik műtét után vissza kellett j menni kontrollra. Nekem jól esett ez, hogy elkísért és természetesen be fog vinni a kórházba, s majd értem is jön és haza hoz. Erre anyám benyögi, jól egymásba gabalyodtatok, pedig tarskeresőn ismerkedtetek meg, meg hát messze is lakik. Van köztünk 40 km. Leállítottam anyámat, meg nem is igazán mondok a páromról semmit, mert mindenbe beleköt. A munkájába, a lakhelyébe. De hogy ez is baj, hogy elkísér, ezt már nem is értem. De valószínű az a baja, hogy ő kitalálta, hogy majd apám elvisz, aki nem vezet jól, akit ezerszer össze törnek Pesten és aki sötétben nem tud vezetni. És este lenne, mire haza érnének.