Létezik olyan, hogy egy gyerek ok nélkül nem szereti a szüleit?

13: "soha nem kérdezték meg hogy hogy vagyok"

Ha pedig kérdezték volna, akkor most az lenne a bajod, hogy állandóan faggatóznak és már az idegeidre mennek..

Nem kell egyből durva dolgokra gondolni, mint az agykárosodás. Saját példám: Ahogy idősödtem és egyre jobban körvonalazódott a saját személyiségem, annál jobban kezdtem elhatárolódni a szüleimtől, legalábbis érzelmileg. Egyszerűen nem kompatibilis velük a személyiségem. Ha 2 random ember lenne pl. munkahelyről, akkor semleges lenne a viszonyom velük, nem valószínű, hogy keresném a társaságukat. Valószínűleg ez (is) indokolja a sok súrlódást és vitát a szüleimmel szemben. Már több mint 10+ éve nem tudom őszintén kimondani a szeretlek szót, se átölelni Őket, holott mély utálatot nem érzek irántuk.

Amikor külföldön dolgoztam, egyszer sem volt hiányérzetem irántuk, sőt ha nem is kerestek volna, az se okozott volna problémát. Ha keresem is Őket, az sokkal inkább racionális alapú, és próbálom rövidre fogni. Ez így, a családcentrikus egyéneknek biztos morbid dolog, de ha belegondolunk a hétköznapi életbe: itt sem kedvelünk mindenkit, akár rokon, akár kolléga, akár mi választottuk eredetileg a társaságát stb... Szerintem nem kéne ennyire elítélőnek lennie a társadalomnak erre a felállásra, ahogy arra sem, hogy a szülő(k) nem kedveli(k) a gyermekét.