Mit tegyek, mit tanácsoltok, mi a legjobb megoldás? (a többi lent)

26 éves vagyok, gyakorlatilag sosem volt tartós kapcsolatom.

Ettől függetlenül több lánnyal/nővel voltam együtt, csak sosem jutott odáig a kapcsolatunk, hogy bemutassam őket a családnak.

Persze volt akit ismert a szűkebb család, tudták, hogy mit csinálunk este a szobában, de a távolabbi rokonok még sosem láttak "nővel".

Gyakran feljön a téma, hogy miért nincs, hogy már házasodnom kéne stb..elképesztően idegesít, stresszel.

Anno akit először hoztam el hozzánk, és véletlen összefutott a szüleimmel, majd többször is találkozott velük, róla azt gondolták, hogy a barátnőm, elkezdték kedvelni stb...és hát sosem volt a barátnőm, de a rokonokhoz is eljutott a híre, és a mai napig (3-4 év telt el) megkérdezik, hogy mi van azzal a lánnyal, és hiába mondom 3 éve hogy gőzöm sincs, mert nem találkozunk, nem beszélgetünk már évek óta.

Ez is azt erősíti bennem, hogy jó sokáig ne mutassak be senkit, mert ez az eredménye.

Úgy érzem a nehéz személyiségem miatt sosem lesz barátnőm, se feleségem. (nem agresszív vagyok, de ami rossztulajdonság megölhet egy kapcsolatot az mind megvan bennem)

Hiszek benne, hogy egyszer valaki szeretni fog, de őszintén szólva egyre gátlásosabb vagyok, és legbelül úgy érzem, hogy ez nem fog megvalósulni.

Ezzel azt akarom mondani, hogy talán a fiad is túl gátlásos, nehezen ismerkedik lányokkal.

Sajnos nekem nem segítenek mások tanácsai, és én sem beszélek erről soha senkivel, pl. amit itt leírtam az senki sem tudja azok közül (sem) akikkel nap mint nap beszélgetek, akár barát akár családtag.

Ettől függetlenül a kommentekre is reflektálva, teljes mértékben hetero vagyok :)

1. A fiad lehet, hogy nem hetero. A csajnak udvarlás nem számít. Egy meleg barátom a kollégiumom második legjobb nőjével volt évekig. Utána is volt nője még egyszer, és csak 32 után bújt elő.

2. A fiad lehet, hogy próbálkozik (én annó sajnos azt sem, annyira leértékeltem magamat), és nincs sikere. Vagy nagyon szeretne próbálkozni, de nem mer, mert 0 az önbizalma vagy nem tudja, hogyan kellene. Anyám is beszélgetni akart erről velem, de egyrészt korábbi dolgai miatt nem volt bizalmam felé, másrészt annyira szégyelltem a helyzetemet, hogy a tanulásra hivatkoztam, bármit megtettettem, hogy ez a téma ne kerüljön elő. Természetesen a szüzességemet is 35+ vesztettem el.

3. Ami kellett volna: csajozás 18 után. De ha akkor nem is, pszichológus legkésőbb 23 évesen, hogy miért nem csajoztam (vagy pasiztam), amikor kellett(!) volna. Szerintem mondd el a fiadnak, hogy úgy érzed, hogy talán lenne miről beszélgetnie (még csak nem is érintve a csaj/pasi-szex témát), de nem biztos, hogy veled. Szervezd meg a találkozót, hogy X.Y. pszichológus várja itt és ekkor, és ha a srác hasznosnak tartja a dolgot, fizeted a terápiát. Az ott elhangzottakról ne érdeklődj!