Miért nem tud a szülõ a felnõtt gyerekével egy fedél alatt élni?

Hát, amikor 25 éves létemre anyám a ház elött megkérdezte, köszöntem-e a néniknek, hát, az tragikomikus volt. Van az úgy, hogy tényleg jobb külön...

#21, én nálad vénebb vagyok jóval, szóval amikor 40 évesen az apám (60) megkérdezte, miért nincs rajtam sapka, azt hittem felrobbanok.

Én nem szülőkkel, hanem nagyszülőkkel élek együtt. 80 évesek, majdnem 60 év korkülönbség. Szellemileg teljesen épek, viszont fizikailag nem tudnak már mindent ellátni, pl udvari teendők, fűnyírás, stb. Volt egy hosszabb, 3 éves párkapcsolatom, és így négyen éltünk egy házban. (Nagy ház, bőven elférünk.) Mindenkinek meg volt a saját privát szféra, egyedül annyi a probléma, hogy néha veszekednek, pontosabban a mama piszkálja a papát. (Kb havi egy alkalommal, de nekem ez is zavaró.) Van saját házam, de ők ragaszkodnak a sajáthoz, így ott vagyunk. Amúgy nem tipikus vénemberek, haladnak a korral, Messengeren írnak ha kell venni/hozni valamit, ha sokkal később megyek haza, akkor írok hogy később megyek. Pénzügyekben pl nincs tabu, tudják mennyi pénzem van, én is tudok nekik mennyi van. A kapcsolataimba nem szólnak bele, ha hozzájuk megy valaki, akkor én megyek el, ha hozzám jön valaki, akkor ők bemennek a szobába. Ha netán bulizunk, (bár mióta vírus van nem nagyon) akkor nálam vagyunk, de ha csak páran ülünk össze, akkor szoktunk itt is. A kapcsolatunk nem pusztán szülő gyerek, hanem ezen kívül még legjobb baráti is. Bármiben kérhetem a tanácsukat, mindenben segítenek. Pont az ellenkezője, mint amit a "szüleim" csináltak.

Emberfüggő, hogy menynire kezelik jól a generációs különbségeket.

Ez az élet rendje, a gyerek és a szülő is igényli a különélést, amennyiben egészségesen nevelte a szülő a gyerekét

Miért zavar a jelenléte? Hát, nem is értem, mert mondjuk 50-60 évesen nem akarom őt kerülgetni, mert alkalmazkodni hozzá, pl teljesen más életvitel miatt?