Az anyám miért ennyire maradi, hogy nem enged találkozni egy fiúval? Mit csináljak, mit mondjak? (megjegyzésnél kifejtem)
16 éves, 11. osztályos gimis lány vagyok. Az unokatestvéreimmel szilvesztereztem (18-20 évesek), ott találkoztam egy sráccal, táncoltunk, beszélgettünk egész este, de semmi több nem volt. Utána írt üzenetben, beszélgetni kezdtünk és az az igazság, hogy nem tudja, hány éves vagyok. Idősebb nálam pár évvel, most fog a jogon végezni tavasszal. Ezért én azt mondtam, hogy idén érettségizem. Tudom, hogy ezt nem húzhatom a végtelenségig, és szeretném neki elmondani az igazat, de úgy voltam vele, hogyha megtudja, hogy még csak 17 leszek, tuti offol.
Lassan 1hónapja beszélgetünk chaten, vagy facetimeon és felhozta, hogy jövő héten szívesen találkozna velem. Most alapból kevesebbet tudunk beszélni, mert síelni van a barátaival és tökre hiányzik kb, szóval megörültem ennek. Mondta, hogy értem jön, meg haza is hoz szívesen. Erre az anyám annyit mondott, hogy biztos nem... Nem is ismeri, semmit nem tud róla. Nem este akar találkozni, nem is magához akar felvinni, szóval kb. meginnánk egy kv-t, meg ennénk egy sütit napközben. Ráadásul már utána is kérdeztem, mondta az unokatesóm, aki ismeri, hogy nagyon rendes srác, a családja is normális.
Rám sehol nincs panasz, jól tanulok, nagyon ritkán szoktam eljárkálni bulizni és akkor is mindig barátnőkkel vagyunk együtt, nem alszok fiúknál meg semmi ilyen. Nem akarom beégetni magam, hogy közlöm vele, anyukám nem enged. Két barátnőm azt mondta, hogy mondjam itthon azt, hogy a suliban kellett még maradjak, vagy hogy lesznek ők az alibim. Az anyám nem jönne rá, mert 5-6 előtt sosem jön haza, apukám meg elvan a saját dolgaival hétközben szintén. De félnék a lebukástól, meg sosem szoktam hazudni, amilyen szerencsém van, tuti meglát valaki, vagy lebukok.
Hasonló helyzetben voltunk, csak kisebb volt a korkülnbség, én 17, a lány pedig 15. Ő is hasonló volt hozzád, jól tanult, nem járt bulizni, de nem engedték el csak úgy rögtön velem. Anyukája mondta neki, hogy hìvjon el engem szombaton ebédre hozzájuk, ott aztán jól összeismerkedtünk, és onnantól bizonyos időkorlátok mellett már mehettünk. Sőt, fél év múlva már egy 3 napos hosszú hétvégére is elengedtek minket együtt.
Azóta eltelt pár év, idén már 30 éves leszek, házasok vagyunk, gyerekkel :)
Szerintem Te is mutasd be a szülőknek, és ha látják hogy rendes srác, akkor megenyhülnek.
"Volt egy komolyabb kapcsolata, annak tavaly tavasszal lett vége, azóta "csajozgatott", randizott, de nem volt neki senki komoly."
Nyugodj meg, te is csak egy kis semmi komoly vagy a sorban. Egy strigulajelölt.
Hát rögtön azért nem akarom bemutatni itthon. Főleg hogy én sem vagyok biztos abban, hogy mit szeretnék tőle... Ráadásul anyukám még a barátnőimet is folyamatosan faggatja, ha itt vannak. Pl. hétvégén eljött egy osztálytársam két könyvért, anyukám az emeleten pakolt, behívtam a lányt egy kávéra. Lejött az anyám, elkezdte mindenről kérdezni. Hol lakik, mit dolgoznak a szülei, a nővére hol tanul, saját lakásban lakik-e, vagy albérletben, kap-e otthonról pénzt, mennyit, ő hova akar továbbtanulni menni majd, miért pont oda, azzal hol fog majd elhelyezkedni. És ő még csak nem is barátnőm, egy sima osztálytárs... Halálciki volt. Ha egy fiút hoznék haza, szerintem az első 3 kérdés között lenne, hogy feleségül fog-e venni a következő 5 évben?
Idővel persze, bemutatnám itthon, ha azt látom, hogy komolyodik a dolog, de egyelőre nem szeretném. Még mi is csak ismerkedünk egymással.
Utolsó válaszoló, fő a pozitivitás! Nem igaz?
Nem tudlak sajnálni, utálom az ilyen kis korban hazudozókat. Rohadtul nem tisztességes a sráccal szemben és megérdemelnéd, hogy dobjon. Mit képzelsz, milyen érzés ez a másiknak? Hogy valaki már az elején egy alapvető dologban levő hazugsággal indít?
Nem mellesleg egy éretlen 16 évesnek abszolút semmi keresnivalója egy legalább 23-24 éves mellett. És ilyen éretlen személyiséggel (mert a korodat nem felvállalni teljesen erre utal), netán ha másban is kamugyáros vagy, teljesen jogosan nem enged el anyukád sem.
Első randinál kapásból felejtsd el azt, hogy de cuki, mert érted jön meg hazahoz. Ez az egyik első lecke, amit gyerekként megtanulunk, neked kimaradt? Idegen kocsijába soha nem szállunk be!
Kicsit módosítsd a terveket, ültesd le anyukádat, és mondd el neki úgy. Nem jön érted a srác (és tényleg ne jöjjön), X plázában Y kávézóban találkoztok napközben, nyilvános helyen, nem maradsz vele egyedül. Haza szintén nem visz a srác, nem maradsz vele kettesben, stb.
Ilyen formán esetleg anyukád bizodalma is nagyobb lehet. Ha még így se, akkor kérdezz rá te, mit találna megfelelő alternatívának.
#28-asnak teljes mértékben igaza van, ill. igaza lehet és ez már épp elég én úgy gondolom (hogy lehet)! Elég ahhoz, hogy gondold már át mit tanácsolsz! Ennyi mérhetetlenül felelőtlen embert, aki itt kommentel... mintha a hozzászólásodért nem kellene a legcsekélyebb mértékben sem felelőséget vállalni, pusztán azért, mert név nélkül szólsz hozzá a dologhoz. Azért nem fejtettem ki a véleményemet, mert úgy gondoltam az lesz az általános hozzáállás, hogy eltanácsoljátok ettől, de nem! Sőt, aki megtette, arra lelkesen nyomkodtátok a piros X-et!
Soha nem tudhatod, hogy kiben mi lakozik! Soha! Még annál sem, akiről úgy véled ismered, nem hogy totálisan idegen emberről, akit még csak nem is láttál soha sem! Végig sem gondolod, hogy ez akár mit eredményezhet! Vagy az van, hogy a hozzászólók jelentős része szintén gyerek vagy az van, hogy nem szülő vagy pedig az, hogy nem normális!
Tartom magamat ahhoz, hogy egy 23-24 éves srác ha a tizenévesek között találja meg a magához valót olyan közegből érkezőként, ahol baromira széles körben találhatna korban magához valót, annak mentális problémája van! Hiába néz ki kerekegész, értelmes embernek, olyan partnert keres, aki felett tud dominálni és ezeket az embereket nem feltétlen úgy kell elképzelni, hogy azokról ránézésre leordít, vagy éppen a viselkedéséből és/vagy az életéből ez egyértelműen kiderülne, hogy nem kerek.
Ebben a korban, ilyen közegben ez bizonyosan nem normális dolog!!! Lehet azzal példálozni, hogy erre azért tudunk számos esetet és akkor mi van? Attól még, hogy nem egyedi eset még lehet a nem normális kategória! Nem legitimál!
Hogy később az életben egy 25-30 éves nő és egy 32-38 éves férfi egymásra talál abban már nincs semmi pláne, mert mint írtam egyrészt az ismerkedési kör jelentősen szűkül, másrészt az érettségi szintben nincs szakadék, simán lehetséges, hogy egy szinten vannak. Azonban ha nincsenek egy szinten, akkor szintén a dominálás, semmi más! Ez még önmagában nem jelenti azt, hogy a dominált fél ennek áldozata lenne, sok esetben egymásra talál az, aki dominálni szeretne és az, aki igényli, hogy dominálják, és ebből bír lenni egy teljesen harmonikus kapcsolat, sőt házasság, de olyan is előfordul, hogy áldozat a dominált fél, mert nem feltétlen talál e két kategória egymásra! Ennek nem azonnal van eredménye, hanem a tűröm-tűröm kategória évekig, akár évtizedekig, majd egy olyan mentális elváltozást okoz, ami ha kilép ebből a kapcsolatból az egy életre megváltoztatja a személyiségét a hozzáállását a párkapcsolathoz, az emberekhez, sok esetben válik széleskörben meg nem értett embernek, akár problémának, kelletlen embernek.
Szóval e tekintetben úgy általánosan kell tudni vigyázni egész életünk során (és nyilván nem csak a nőknek, fordítva is épp annyira gyakori), azonban egy 16 éves lányhoz "beszélünk" most!!! Teszünk olyan tanácsokat, hogy csak nyugodtan az anyja háta mögött találkozzon vele, mert hogy én is megtettem vagy XY megtette és álljunk mellé abban, hogy az anyát hibáztatjuk a tiltásért. Bíráljuk a szülőt feladatának helyes ellátásában teljesen ismeretlenül, egyedül egy gyerek(!!!) leírt szemszögéből látva... Bölcs dolog, valóban!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!