Ha nem jövök ki jól a családommal, visszaköltözzek hozzájuk? Csak szerintem lenne jobb ötlet albérletbe menni?
Nagyon eltérőek a szokásaink, az életvitelünk. Ez szerintem már alapból lehet problémaforrás, pl. hogy én este 10-nél hamarabb nem megyek fürdeni, otthon olyankor már mindenki alszik. Anyukám hajnali 5-kor kel, olyankor áll neki szellőztetni az egész házban, hangosan rádiót hallgat, pakol stb. Plusz ő a földszinten, a nappaliban alszik már este 8 körül, és olyankor már szerinte ne legyen semmi mozgás a házban (a lenti részen minden egybe van nyitva a kamrán és a fürdőszobán kívül).
Viszont mellé ott van az is, hogy a férje (a nevelőapám) ha unatkozik, nekiáll mindenkivel kötözködni. Pl. hogy miért autóval megyek ide, meg oda, miért a hátamon fekve tanulok, miért eszek ezt, vagy azt, miért hallgatok zenét. Szóval olyasmikbe köt bele, amikhez semmi köze + amivel normális ember nem foglalkozna. Ilyenkor tűrök, tűrök, de egy idő után visszaszólok, hogy foglalkozzon már a saját gyerekével inkább, vagy ha ennyire unatkozik, vegyen elő egy könyvet és olvasson. Ilyenkor meg felcsattan, hogy én hogy beszélek vele és mit meg nem engedek magamnak.
Most jutottam el oda, hogy szeretnék a lakásomból kertes házba költözni, építkezni fogok. Még nagyon távoli, hogy az a ház álljon, meg a lakásom ára is benne lesz, amit ezért eladok. Az anyám azt akarja, hogy amíg el nem készül a ház, én költözzek vissza, haza. Mert hogy nehogy már egy idegennek fizessek albérleti díjat, mikor ott van a régi szobám...
Nekem ehhez nagyon nem füllik a fogam, egyszerűen azt érzem, hogy akkor visszakerülnék "gyerekszerepbe". Meg pl. nem is tudom, hogy akkor hogy ismerkednék férfiakkal? Hogy jönne hozzám bárki?
Anyám nagyon kontrollált egész életemben, ha mentem valahová otthonról, előtte 10 perces "vallatás" volt, hogy hova megyek, meddig leszek, kivel találkozok, neki a szülei mivel foglalkoznak, hol laknak stb. És nem csak 15-17 évesen, hanem most is, ha hétvégente hazalátogatok hozzájuk. Ha nálam vannak barátnőim, ő is bejön a szobámba és leül közénk. Ha kérem, hogy menjen ki legyen szíves, akkor drámázik, hogy az az ő háza és oda megy, ahová akar, amikor csak akar.
Az nem opció, hogy a fenti rész lesz nekem külön, ők meg lent lesznek, mert külön alszanak a férjével, és nincs 2 különálló szoba lent, össze van nyitva a nappali, az étkező és a konyha.
Tudom, hogy nem olcsóak az albérletek, de úgy lennék vele, hogy inkább kifizetem azt a 100-150 ezret a nyugalmamért átmenetileg, minthogy abban éljek, hogy minden lépésem monitorozva van, senkivel nem tudnék találkozni és az életterem a régi gyerekszobámra szűkülne le. Egyedül élek 7 éve (kisebb, nagyobb megszakításokkal). Már hozzászoktam ahhoz, hogy a magam ura vagyok.
Ne menj
anyád azért akarja h te is ebbe élj,ne hogy neked nyugtod normális éléleted legyen.. Ha fosik a pasitól ne téged akarjon oda rángatni bokszoló zsáknak pajzsnak,akin mindketten leverhetik a szarjaikat.. Mert ez erről szól..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!