Mihez kezdjek, nagyon csalódott vagyok?

"Nem akarom, hogy kikotyogjon minket" - akkor biztos van vaj a füled mögött :)

Az meg szánalmas, hogy csak akkor tudsz büszke lenni, és szeretni a lányodat, ha jól tanul az iskolában (amit hozzáteszek sz@rt se ér - tapasztalat).

"Nem kell dolgoznia, eltartjuk, felőlem lehet rendetlenség is a szobájába, de tanuljon normálisan" - óóó nagyon jó, ez pedig a tökéletes módja, hogy hogyan nevelj életképtelent :D Kényszerítse magát az iskola (vagyis az állam által meghatározott sok fszság) hatása alá, kínkeservesen is feleljen meg azoknak és a TE elvárásaidnak, de a munka, a pénz és a házkörüli dolgok nem fontosak... Hidd el nekem, a gimnáziumi tananyaggal semmire nem fogja vinni, kettő tárgyon kívül (ami érdekli is) még egyetemre se kell semmi :D Tehát tök felesleges.

Az meg hogy egy berúgás miatt kiírsz ide random embereknek egy kérdést... csak nehogy a lányod is fent legyen és meglássa :)

Szerintem amúgy zárd be a házba, kényszerítsd tanulásra, és fogadj mellé magántanárokat. Az biztosan jó lesz neked. Az hogy neki jó lesz-e, téged nem nagyon érdekel...

Először is a pszichológus nem ördögtől való dolog. Igen, a pszichológus nem a lányod anyja, ez a lényeg, hogy egy felnőtt, aki pontosan tisztában van a gyerek korában esedékes és végbe menő változásokon, aki objektíven tud véleményt formálni és megállapítani, mi lehet a gond. Szerintem nagy probléma, hogy korunk annyira anyagi, fizikai világban él, hogy megfeledkezik arról, hogy nem csak fizikai de lelki sérülések is érhetik az embert. És míg tök normális, hogy egy lábtöréssel elmész a dokihoz, a pszichikai egészséged érdekében nem mész pszichológushoz, hanem a saját praktikáiddal próbálod gyógyítgatni, ami vagy beválik vagy nem, rossz esetben még "el is fertőződik" a seb és lassan nem leszel más, pusztán egy hatalmas seb... belülről. És nem érted, mi a baj, miközben egyre ramatyabbul vagy.

Az pedig, hogy a lányod össze-vissza hazudgál majd a pszichológusnak eléggé abszurd. Először a pszichológusnak nem dolga ítélkezni sem feletted, sem a lányod felett. Ha ez iránt aggódnál, eskü köti, hogy nem adhatja tovább azon bizalmas információkat, amelyeket esetleg elmond neki a lányod. Egyébként szabad kérdeznem, hogy az egyébként jó gyereked, akiben megbízol, mivel érdemelete ki, hogy feltételezd, hogy össze-vissza hazudgáljon a szüleiről a pszichológusnak? Ez szerintem éppen olyan abszurd feltételezés, mint anno az én anyám részéről, amikor feltételezte, hogy füzetek, amikor bezárkódtam sírni a szobámba. (Megjegyezném, hogy azóta már felnőttem, és bár sokszor volt, hogy körülöttem ittak, füveztek, én azóta sem voltam soha részed és nem éltem semmi egyéb tudatmódosító szerrel, így anyám feltételezése csak azt támasztotta alá, hogy bár egymás mellett éltünk hosszú éveken keresztül, de mind a mai napig fogalma sincs róla, milyen és ki is a gyereke.)

Azt is megjegyezném, hogy a lányod egy olyan új intézménybe került, ahol nehezebb olyan jó jegyeket szerezni, mint a korábbi iskolában. Lehet, hogy a képességei és a teljesítménye nem változott, csak az, ami az előző iskolában 4-5 volt, az lehet, hogy itt mondjuk 3-as, mert 2x annyit várnak el, mint az előző helyen. Én is álltalános iskolában majdnem kitűnő tanuló voltam, majd saját döntésből bejutottam egy jobb gimnáziumban, ahol bizony volt hogy vért izzadtam egy 3-asért egyes tantárgyakból, mert 10x annyit vártak el az adott tárgyból, mint a korábbi helyen. Érdemes felmérni az osztályátlagot, és ha a lányod nem teljesít ahhoz képest rosszul, akkor szerintem aggodalomra semmi ok. A lényeg úgyis az, hogy az érettségire hogyan készíti fel a gimnázium. Lehet ő mondjuk 3-as matek mellé 80%-os matek érettségit fog írni, míg egy kevésbé jó gimnézium tanulója esetleg 5-ös matekből, de csak 60%-ot ér el az érettségin, mert tőle kevesebbet kértek számon, kevesebbet tanítottak neki az adott helyen.

Ha komolyan aggodsz, vidd el egy pszichológushoz, és aztán kérdezd meg a szakember véleményét, hogy szeritne van-e valamilyen probléma. Ő majd objektíven felméri a helyzetet és megnyugtad, vagy tud javaslatot adni. Ez pont olyan, mint amikor mondjuk fáj a lábad és elmész a dokihoz, aki megvizsgál és megállapítja, hogy mondjuk megzúzódott és x ideig jegeld x időközönként.

Az asztalt első körben áttételesen a gyerekkel fizettetném ki: Az összegnek megfelelő időtartamig nincs zsebpénz egy kanyi sem.

Első körben persze pszichológus, ha az sem segít, akkor javítóintézet.