Anyám unatkozik? Miért köt bele az apró szociális hibákba amit vétek?

28 évesen mondjuk nem élnék otthon, még annyi időre sem, hogy "gyűjtögessek" - ember, már 2 éve ezt teszed, de egy saját lakásra 12 éven át is gyűjtögethetsz.

Akkor elmennék többedmagammal társbérletbe.

Nálunk apám mániája, hogy 30 felett is folyton keresi bennünk a "javítanivalót", és kioktat. Van hogy mindenről és mindennek az ellenkezőjéről is, ráadásul úgy, hogy ő maga az adott dologban bort iszik és vizet prédikál.

Például ha rokonoknál, azaz vendégségben vagyunk, és megkínálnak egy tálca sütivel. Ha nem kérek, akkor "illik elfogadni, megkóstolni". Ha kérdés nélkül mégegyet veszek, akkor "nem illik többet venni", viszont ha többször is kínálnak, akkor az is baj ha többedszerre már visszautasítom, és az is, ha mindig engedek a kínálásnak, mert akkor meg "nem illik ennyit enni". Apa mit csinál? Soha, sehol, senkitől egy morzsát sem fogad el, inkább éhezik egész nap. Akkor is, ha direkt őmiatta dolgoztak az étellel.

Ugyanez van akkor is, ha bárkinek bármilyen véleményt megfogalmazok. Nem illik mondani, nem így illik mondani, eleve nem így illik gondolni, blablabla...

Nem vagyok illetlen, nem zabálok disznó módra, és tisztelettel beszélek, pontosan tudom, hogy apám olyan dolgokba köt bele, amikbe felesleges. Csomót keres a kákán is. Igyekszem minden alkalommal túllépni rajta, "nem felvenni". (Mert őt bezzeg nem lehet meggyőzni, kijavítani, okítani, szóval hiába mondom neki, hogy ezt nem kéne.) Szerintem az a tévképzete, hogy szülőként az a dolga, hogy örökké javítgasson, jobbá tegyen, terelgessen, utat mutasson, oktasson, és ennek görcsösen igyekszik eleget tenni. Elég szar egyébként, mert olyan érzés, mintha sosem lehetnék neki elég jó, mindig rossz lennék a szemében. Nem is osztok meg vele sokmindent, mert nem akarom hallgatni, ahogy beleköt, kijavít. Azért szeretem. De szerencsére mi nem élünk együtt.

Összefoglalva:

26 évesen hazaköltöztél és 2 éve eltartatod magad,

("...egy darabig még gyűjtögetni szeretnék, főleg, hogy most találtam állást")

de agyadra megy anyád, mert szólni mer valamiért.

Van erre egy jó mondás "Aki qrvának áll, az ne csodálkozzon, ha megb.sszák!"

Tudod, mindennek ára van, valamit, valamiért!

"És az egyik pillanatban nem úgy fogtam meg a villát és a kést ahogy azt az urak teszik, sőt a palacsintát sem úgy fogtam meg ahogyan az illendő"

A palacsinta szólt, hogy ezzel valami baja van?

Amúgy ti valami arisztokraták vagytok? Vagy csak wannabe arisztokraták?