Hogyan tudnék anyukámnak segíteni, ha ennyire nem tudja kézben tartani a dolgokat?

Teljesen magamra ismerek a leírtak alapján, ez a pár évvel ezelőtti énem. Csak a munka, napi legalább 14 órában, de jobb ha 16, hétvégén is, nem baj ha 40 órája nem aludtam, kávé, energiaital van, maximalizmis, szellemileg minél farasztóbb feladatok elvallalása, időnyomás, totális fizikai leépülés, környezet figyelmen kívül hagyása, ruhában alvás a kanapén, gyorsételek a gép előtt, koszos lakás, üres hűtő, barátok elhanyagolása. Számla be nem fizetése (nem jutott eszembe vagy két hónapig a belépőkódom, bezzeg többszáz más szám ment fejből) áramot lekapcsolták, pánik, erre nincs időm, stb.

Nem a pénz miatt csináltam, időm nem volt elkölteni. Egyszerűen le kellett foglaljon valami szellemileg, hogy ne gondolkodjak azon mennyire rossz az életem, és mennyire hiányzik az ember akit elveszítettem.

Anyukád kézben tudná tartani a dolgokat, ha akarná, itt valami mögöttes dolog van. Ezt próbáld meg kideríteni mi bántja igazából ami miatt saját maga elől menekül. Pl. Veszélyben a munkája, valami nagy hibázás amit jóvá akár tenni, családtag elvesztése, kapuzárási pánik, egy társ hiánya, életcél elvesztése stb

Ha legközelebb haza mész együtt elmentek a bankba és intéztek csoportos beszedési megbízást így számlákat automatikusan szolgáltató szedibe vonja le számláról.

Az élőket ha otthon vagy te is ki tudod cserélni.

Alapvető dolgokat szintén együtt vegyétek meg és közben beszélgetni is tudnátok

Illetve nem az a baja hogy te sem laksz már otthon és így már üres lakás egyedül van .

Szerintem szerezzetek egy takarítónő/házvezetőnőt, aki heti egyszer elmegy, rendet rak, főz, mos, takarít.

A számlákra írtak megoldást.

"Ha legközelebb haza mész együtt elmentek a bankba és intéztek csoportos beszedési megbízást"

Ezért húsz éve se kellett bankba menni, nem hogy most. Simán online megvan, 2 perc per szolgáltató (max limitet érdemes azért megadni, de onnantól nulla gond lesz vele).

Én ugyan ez vagyok, mint anyukád. Most is el vagyok maradva vagy 2 decemberi számlával, de egyszerűen sosem úgy jön ki a lépés, hogy be tudjam őket fizetni. Ha lenne is rá időm, inkább mást csinálok. És mindig megfogadom, hogy más lesz, mostmár jobban odafigyelek erre, sosem sikerül.. Engem személy szerint eléggé frusztrál, mert nem egyszer volt, hogy többet kellett fizetnem a késés miatt. Mindent halogatok, és nagyon sokmindent figyelmen kívül hagyok addig, amíg már nagyon fontos lenne megcsinálni.

Mondjuk én szorongok, és pánikbeteg is vagyok, talán az én esetemet meg lehet magyarázni ezzel.. Valamennyire.

Nem látszik amúgy semmi rajtam, rendesen járok munkába, jól teljesítek és minden rendben van velem, de ezek állandó problémák. A baráti kapcsolataimat is hanyagolom. Van olyan, akinek már 4 hónapja nem írtam vissza, pedig nagyon jó barátom. És nem azért, mert nincs időm. Egyszerűen csak nem tudom.. Mentálisan megterhelőek nekem ezek a dolgok.

Lehet anyukádnak is valami mentális gondja van, ami miatt mindent halogat, szétszórt, megterhelőek neki a kis feladatok, és másra koncentrál folyamatosan. Vagy fene tudja igazából. Az biztos, hogy amíg nem erőlteti meg magát, addig nem tud változtatni a dolgokon sajnos.