Túl korai volt elköltöznöm? Mit tehetnék?

Augusztus végén költöztem el otthonról, akkor 18 éves voltam, most 19 vagyok. Egyetemre még nem járok, majd csak jövőre, de nem is ez a lényeg, nem akarok részletekbe belemenni.

A szüleim elváltak, korábban anyukámmal laktam (meg ugye még korábban együtt a szüleimmel hármasban). 3,5 éve elköltöztünk messzebbre, hogy összeköltözzünk anyukám párjával. Nem azt mondom, hogy anyukám nem vett figyelembe, mert nem csak elém állt, hogy "költözünk", hanem engem is megkérdezett, beszéltünk róla, de én nagyon nem akartam, ennek ellenére mégis mentünk. A párját nem akarom szidni, mert nem ártott nekem, de sosem volt szimpatikus, nem kedvelem, inkább olyan nekem, mint egy idegen. Akkor megfogadtam, hogy én majd később visszaköltözök. Ezt most meg is tettem.

Az egész az én döntésem volt, nem idegen helyre költöztem, itt nőttem fel, elvagyok, elboldogulok, intézem a dolgaimat, főzök, megcsinálom a házimunkát stb., egyébként egy önálló embernek tartom magam. Szeretek egyedül is lenni, szükségem is van némi egyedüllétre, megbolondulnék, ha mindig lenne körülöttem valaki, de ha őszintén belegondolok a dolgokba, ez már kicsit sok. Vannak persze pozitívumai az egyedül élésnek, de talán korai volt, vagy nem tudom...

Túl sokat vagyok egyedül. Anyukámat általában havi 4 napra tudom látni. Apukámék hol itt vannak, hol máshol, ha itt vannak, akkor vagyok velük, de apámmal közel nem olyan szoros a kapcsolatom. Testvéreim, párom, barátaim nincsenek, nagyszüleim sem itt laknak, de mostanában a covidtól is félnek, egyébként meg nem nagy a családunk, unokatesóimmal sem nagyon tartjuk a kapcsolatot, ők sem itt laknak. Ugye ha sokat vagyok egyedül, akkor több időm jut kattogni dolgokon, kevésbé terelődnek el a gondolataim és többet ülök itthon, mivel egyedül csak úgy céltalanul nincs kedvem sétálgatni, szóval ha nincs valami elintéznivalóm vagy nem kell valahova mennem, akkor nem mozdulok ki. Enyhébb mentális problémáim is vannak, pszichológushoz járok, talán ilyenkor még jobban szükségem lenne arra, hogy valaki legyen mellettem, támogasson, segítsen.

Hiányzik anyukám is. Lehet, hogy ez gáz, és nem arról van szó, hogy 0-24 anyámon akarnék lógni és nélküle semmit nem tudok megcsinálni, de jó a kapcsolatunk, közel állunk egymáshoz, 18 és fél éven keresztül minden nap vele voltam, főleg az elmúlt 1-2 évben a covid miatt pláne, amikor ő is otthonról dolgozott. Szoktunk üzenetet írni egymásnak minden nap meg X naponta telefonálni, de az nem ugyanaz. Mindig alig várom azokat a hétvégéket, amikor együtt tudunk lenni.

Nem tudom, mit tehetnék. A legjobban annak örülnék, ha itt laknánk anyukámmal, de nem mondhatom azt neki, hogy hagyja ott a párját és költözzön ide. Megfordult a fejemben, hogy visszaköltözök, de nem akarok, mert én itt érzem igazán itthon magam, itt látom a jövőmet, ott sokkal macerásabb is lenne minden és nem akarok a párjával lakni, zavar, főleg, hogy ő is elkezdett otthonról dolgozni és ez már így is marad, tehát folyamatosan otthon van.