Mit tegyek, hogy végre felfogja azt anyám, hogy minden mozzanatom az előle való titkolózás érdekében történik?19

Alapvetően sosem volt túl jó a kapcsolatunk, de nem törekedtem a titkolózásra soha. Az a baj, hogy sokszor meg sem hallgat, csak félbe vágja a mondandómat, mondván, hogy az nem érdekli, aztán később meg panaszkodik, hogy olyan keveset tud rólam, azt se tudja mi érdekel, stb.

Rendszeresen többnyire a táskám tartalmából van vita, vagy abból, amit a neten csinálok. Van egy táskám, amit mindig magammal viszek, ha meglátogatom a nagyszüleimet és anyám rögeszmésen meg van győződve arról, hogy abban én bizony rejtegetek valamit. Egyébként csak rajzos cuccok vannak benne, meg ha valamit megkér, hogy vigyek el, akkor az. De azt a táskát amúgy rendszeresen otthon hagyom, ha elmegyek például a kollégiumba, tehát igazából ha nagyon akarná lenne öt napja áttúrni, de valószínűleg nem csinálja, mert mindig megjegyzéseket tesz, hogy miért viszem mindig. A másik gyakori probléma a telefonom. Ha lapozok pont, amikor ő elmegy mögöttem, akkor betudja annak, hogy biztos valami olyat néztem, amit nem akarom, hogy lásson. Holott többnyire vagy tiktok videó ér a végére és lapozok el, vagy valami kepeket nézegetek, és nyilván nem fogom meredten bámulni, ha már megbéztem, csak hogy anyu paranoid igényeinek jó legyen. De ősszel is volt egy nagyonb vitánk ilyesmi miatt. Ugye az osztályozó vizsgákig online volt a média órám, mert egy szakos tanár van a suliba, viszont az évfolyamon 60 diák választotta ezt a művészeti tárgyat a négy közül. Csoportbontás nem megoldható, nincs terem, ahová 60 fő beférne, szóval a vizsgákig online kaptuk a feladatot, és azt kellett visszaküldeni, volt rá mindig egy hét. Én éppen a szobába csinálom a feladatot, közbe fülesen zenét hallgatok, egyik lapon megnyitva a dokumentum, a másikon a média tankönyv (mert csak pdfbe küldte el a tanár, fizikai formában nincs meg). És akkor anyu bejött, én észre se vettem, mert hallgattam a zenét. És pont váltottam a feladatlap és a könyv között, erre elkezd velem ordítozni, hogy biztos azért kattintottam el, amit néztem, mert ő bejött és én titkolok valamit. És persze, ilyen esetekben mutogathatnám neki, hogy jó, nézd meg, ezt csináltam előbb, visszalapozok, nézd meg a böngészési előzményeket, de egyrészt ennyi idősen már bőven nonszensz, másrészt nem használ. Ha visszalapozok, megmutatom, akkor elkezd azon hepciáskodni, hogy mert biztos bezártam, meg biztos úgy állítottam be, hogy más legyen ott, szóval akkor még tovább tart a hiszti.

A másik kedvenc vitatéma a Facebookom. Nekem be van állítva, hogy konkrétan milyen adat látszódjon, és nagyjából milyen széles körben. Az, hogy hol lakok, hova járok, az pl úgy látszik, hogy csak ismerősöknek. De az ismerősi listám úgy van beállítva, hogy csak én lássam, mivel benne vagyok sok hasznos, érdeklődési körös csoportba, de nem szeretném, hogy helyileg bárki megtaláljom, ezért ha nem látja más az ismerőseimet, akkor nem lehet az ismerőseimen keresztül kilogikázni. Ez a fő ok. Nyilván beállíthattam volna úgy, hogy senki ne lássa, csak az anyám, de elég idegesítő, hogy számonkérő hepciáskodások közepette rákérdez arra, hogy az általa nem ismert ismerőseim kicsodák, holott lehet tudná, ha figyelne rám, amikor beszélek neki. Konkrétan volt olyan, hogy elkezdett velem veszekedni, hogy ki az az XY miért ismerősöm, holott a srác öt éve az osztálytársam, barátok vagyunk, szóval még beszéltem is róla, látta képeken. Na amióta nem látja az ismerőseimet folyamatosan azon megy a veszekedés, és egyébként neki a komolyabb okkal(nem akarom, hogy megtaláljanak) megindokoltam, de úgy sem képes elfogadni, pedig amúgy ő nem tudja, hogy lenne olyan beállítás, hogy ő lássa, tehát neki a fejben fontosabbak a paranoiából adódó igényei, mint az én biztonságom. És egyébként ha azt mondom neki, hogy jó, akir üljön le, nézze meg az meg nem jó, szintén azért, mert "biztos csináltam valamit, és nem fog minden ismerőst látni a listán".

De volt olyan, hogy versenyre készültem, a tanárom volt olyan kedves, hogy pénteken este hét körül felkészítő órát tartott nekem online, anyám meg kihallgatta, és utána még el is dicsekedett nekem arról, hogy ő ám fülelt az ajtón keresztül...

De egyébként elképzelésem sincs, hogy mit akar kideríteni ezekkel, mert ha mesélnék neki valamit, akkor gyakran nem is érdekli. Bár van olyan rögeszmélye, hogy szerinte őt én meg akarom ölni, és ezt meg abból következtette ki, mert teregetes közben megbotlott, ráesett keresgélés közben egy üres, műanyag virágycserép, (amit még a szél is elfújna), vagy amikor felvetettem, hogy ha a bevásárlást online intéznénk, akkor kevesebb emberrel találkozna, akkor is kiakadt, mert a "rendeléssel bejön a vírus és én ezt azért akarom, mert azt akarom, hogy meghaljon"(nem mintha több tíz emberrel találkozni az összes helyi kisbolt körbejárása után kevésbé lenne kockázatos...).

Szóval lehet csak arra a rögeszmére keresi a bizonyítékot, hogy én el akarom tenni láb alól szerintee... :D

Vagy nem tudom mi ez. Szerintetek? Egyáltalán mikor unja majd meg?