Elmebeteg, agresszív anyára, tényleg nincs megoldás?

35 éves elmúltam. Anyám mindig is egy túlféltő típus volt. Kamaszként bezárt a lakásba, nem mehettem sehova iskolán kívül, nehogy baj érjen. Lényegtelen, ez már elmúlt.

Szüleimnek 2 lakása van, az egyikben én lakom, a másikban egy azon városban meg ők. Mert állítólag a másikat nekem vették. Ennek már több mint 10 éve. Mégsem vagyok szerencsés, mert ez a lakás inkább átok.

2014-ben megismerkedtem egy nővel, akivel 1 év után összeköltöztünk. Igen, az én lakásomba, mivel azt állítólag nekem vették.

Csak hogy anyám az első perctől kezdve mindent elkövetett, hogy szétszedjen minket.

Odajárkált mocskolódni, mikor nem voltam otthon, mindennek elmondott a párom előtt stb.

De régebben is minden nőt el akart marni mellőlem. Talán féltékeny volt, hogy nem az övé lesz akkor csak, az ő drága kicsi fiacskája.

A párom, meg kiállt mellettem, s megmondta anyámnak a magáét, teljesen jogosan. Ekkor anyám közölte vele, hogy ebből a lakásból takaródjon el, mert ez az ő lakása.

Én már előtte is tudtam, hogy nem ez a nő aki kellene nekem, mert bizony voltak személyiségbeli hiányosságai. Csak hogy ne vágja a fejemhez, hogy anyuci kicsi fia vagyok, mentem vele, egy albérletbe.

Persze rossz volt, hogy egy olyan nővel kellett együtt élni, akiről tudtam, hogy nem ő kell nekem. De visszamenni anyám lakásába nem akartam, egyedül albérletet fizetni akkori buszvezetői fizetésből nem tudtam volna.

Lényegtelen. Lett egy közös gyerek, házasságot kötöttünk emiatt. Tudtam, hogy nincs más választásom, vagy ez a nő, vagy a dilinyós anyám. Mivel anyámból elegem volt, így a kissebbik rosszat választottam.

Így szépen belehajszolt anyám, egy sz@r házasságba.

Néhány éve 2017-ben a feleségem unszolására kibékültünk anyámmal, mondván, hogy majd az unoka miatt biztos megváltozik. Így jártak hozzánk az albérletbe az unokát, meg minket látogatni. Úgy tűnt tényleg megváltozott, normálisan viselkedett.

Mondták, hogy költözzünk vissza abba a lakásba, amit nekem vettek. Tényleg ezt láttuk a legjobb döntésnek, mert akkor nem kellene albérletre egy csomó pénzt kiadni.

Ígérték, hogy nem fognak odajárni, csak ha hívjuk őket, és ezt be is tartották. Normálisak voltak velem is, a feleségemmel is, az unokával is. De attól függetlenül a házasságunk sz@r volt, a kezdetektől fogva. Így hát beadtuk a válópert, a feleségem a kisgyerekkel pedig elköltözött, én meg itt maradtam ebben az elátkozott lakásban. Ez volt tavaly.

Na innentől kezdve, az anyám olyan szinten szállt rám, hogy már nem bírom.

Nyakamra járkál, van kulcsa és úgy járkál ide a lakásba, mintha ő itt lakna. Kutat a cuccaim között, pakolászik, főleg mikor nem vagyok itthon, számonkéreget. Idehurcolászta a reggelit minden nap, tojásrántottát, tejbegrízt. Meg van róla győződve, hogy neki gondoskodnia kell rólam. A reggeliket elvittem hozzá és ráöntöttem az ajtajára. Persze föl volt háborodva, de azt mondtam neki, ha holnap is idehozza, holnap is az ajtaján köt ki. Ha szépen rászólok, akkor semmibe vesz, ha eréjesebben szólok neki, akkor csak fenyegetően mutogat, vicsorog, hogy ne merészeljek vele így beszélni, mert ő fölnevelt. Ő maximális tiszteletet vár, a legkissebb ellentmondásra nekem jön, szájonvágogat stb. A fiamat ellenem neveli. A múltkor pl. valamire ellentmondtam neki, ő sodrófával jött nekem, a fiam előtt. A kisgyerek meg ezt látván, a sarokban remegett.

Kívántam már, hogy dögöljön meg végre az anyám, de sajnos még az a rohadt infarktus sem akarta elvinni. Én teljesen kikészültem ebbe Frontint szedek, magas vérnyomásom lett, 35 évesen olyan ősz vagyok, mint egy 50 éves. Valószinű engem előbb el fog vinni egy infarktus vagy egy agyvérzés, mint ezt a mocskot.

Egy túlféltő, túlgondoskodó, rosszindulatú, agresszív szülő. Egy buta, primitív, konyhai segédmunkás, akinek semmije nem lenne, nem 2 lakása, ha apám nem dolgozik. A munkahelyén semmibe veszik, és az ilyen csak a családján tudja kiélni a hatalomvágyát.

Apám, az meg egy nyamvadt papucs. Bármit megcsinál anyámnak, hogy ne b*sztassa. Olyan, mint egy nagy buta kutya. Anyám egyet füttyent, akkor ő képes nekem jönni. Többször volt már, hogy apámmal verekedtünk, anyám utasítására. Ő meg mozizott.

Attól félek, anyám addig szemétkedik, hogy egyszer bedurran az agyam, de akkor senki nem szedi ki a kezem közül élve ezt a mocskot.

Tudom, ezt mondták mások is, hogy az lenne a megoldás hogy elköltözni és minden kapcsolatot megszakítani a mérgező szülővel, csak hogy ezt nem olyan egyszerű megvalósítani. Esetleg ha lenne mellettem egy pár, mint 7 éve, akkor más lenne, de normális nőt így soha nem fogok találni. Tudom, hogy egy életképtelen vagyok. De hát milyen legyek? Anyám ilyennek nevelt, egy életképtelen, szerencsétlenségnek.