Tényleg a kislányok jobban kötődnek az apjukhoz? Jobban szeretik őket mint az anyjukat?

Azért egy kicsit gondoljuk át. Igen, minden családban más, DE...

Pszichológiai szempontból nézve, kisgyermekkorban az apuka általában nagyon "látványosság". Eleinte kisgyermekként csak annyi tűnik fel nekik, hogy egész nap az anyjukkal vannnak, majd haza jön apu. Más illatok, más hang stb. Kis újdonság minden este, nem csak "az unalmas" anyu van ott mindig.

Ezért van az, hogy sok kisgyermek gyümölcsként lóg az apján az esti órákban. Puszi, bújci stb., anyu meg le van xarva.

Később ott lehet szempontként, hogy "gonosz anyu" nem enged semmit, bezzeg apu igen. Igen, tudom, hogy vannak ahol az anya az engedékenyebb, de általánosítva, az apáknak nagyobb türelme van az anyáknál a gyerekhez, ha adott esetben egész nap az idegeire ment már az anyának a gyerek 10x.

Nagyon sok családban láttam ezt közvetlen közelről.

Anyuka mondja "ne így, ne úgy", a legtöbbször apuka meg "jól van gyerekem, csináld csak".

Ez valahol kamaszkor után megváltozhat már, amikor a gyermekek "tinik" már maguk is máshogy állnak hozzá a világhoz, okosabbak, logikusabban gondolkodnak már a kisgyereknél.

Rátérve a lány gyermekekre sepciálisan, itt az én ismerősi körömben sok olyan gyerek volt, aki eleinte apás volt, aztán ahogy a kislányok serdültek, anyuval jobb lett mindent megbeszélni, bizalmasnak lenni, fiúkról beszélni stb. :) Ők anyával csináltak több programot, apával meg a fiúk.

Nyilván ez nagy általánosítás, de van benne kis pszichológia. :)

Én felnőtt koromban is apás lány maradtam, de csak azért, mert én magam is fiús vagyok. Nem érdekeltek a pasik, a bulik, a smink stb, nem volt miről anyámmal beszélnem. Olyan embereket gyűjtöttem magam köré is, akinek hasonló volt az érdeklődése.

"Én felnőtt koromban is apás lány maradtam, de csak azért, mert én magam is fiús vagyok. Nem érdekeltek a pasik, a bulik, a smink stb, nem volt miről anyámmal beszélnem. Olyan embereket gyűjtöttem magam köré is, akinek hasonló volt az érdeklődése."

Mintha én írtam volna magamról. Egy nővel jöttem ki igazán egész életemben, az anyukám. Apámat utálom, mint a szart, egy lusta here, aki soha egy qrva rajzfilmet nem volt képes velem megnézni, csak követelőzött anyámnak, hogy legyen az ő anyja is. Nálam fordítva sült el sajnos ez a ráhagyás. De világ életemben fiús társasággal lógtam, lehet valahol a világ összes férfijában kerestem egy-egy szemcséjét a nem létező apámnak.