Miért zavarja anyut az, hogy havonta, párhavonta egyszer "leszbikusnak" adom ki magam, ha ez amúgy semmi hatással nincs rá?

Az a helyzet, hogy anyám szerint undorító és szégyen a másság, ő nem mutatkozna velem, ha a "bzi" lennék. Tehát őt jobban zavarná, hogy vélten vagy valósan furán néznének rá helyben (kisvárosban lakunk), mint az, hogy nekem a "másságom" miatt hátrányom lenne, ezt ő közölte is velem egyébként, nem csak spekuláció.

Viszont én elég messze járok középiskolába, annyira, hogy kollégiumban lakom. És itt senki nincs, aki ismerne engem a lakóhelyemről, anyut meg pláne nem ismeri senki. És ebben a nagyobb városban van egy mozi, ahol minden hónap tizennegyedikén van akció pároknak, hogy a párok ketten nézhetnek meg egy filmet egy jegy áráért. Én szingli vagyok, és az egyik szobatársam is, nagyon közeli barátnők vagyunk, viszont ha van olyan film, ami mind a kettőnket érdekel, akkor van, hogy elmegyünk együtt, úgy teszünk, mintha egy pár lennének. Szerintem egy kézenfogva besétálást, vagy ha nagyon meg akarják nézni, hogy tényleg pár vagyunk, nem csak kamu, akkor egy arcra puszit, vagy pillanatnyi szájrapuszit megér. Nem olyan nagy izé dolog ez. És anyunak egyszer véletlen említettem(a szájra puszi részt leszámítva) és tökre kiakadt, hogy biztos nem csak kamuból vagyok leszbikus, hanem tényleg járok azzal a barátnőmmel, meg mit gondolnak majd mások, meg ez mekkora szégyen NEKI, meg mi az, hogy én ezt nem szégyenlem a koliban. De nem érti meg, hogy egyrészt, ha meleg lennék se lenne szégyen, meg egyébként a koliban többen vannak, akik ugyanezt csinálják. Konkrétan talán három-négy éve nem tud megbékélni ezzel, még akkor is felhánytorgatja, ha digitális oktatás van. Pedig egyébként, ha nem mesélem el neki egyszer, akkor nem is tudja még senkitől. Vagy, ha zavarja, akkor legalább azért zavarná, hogy hazugság, hogy én együtt vagyok a lánnyal, de nem, őt az zavarja, hogy lánnyal megyek.

Komolyan, ez miért zavarja, ha őt ez semmiben nem érinti.