Mit tegyek mert már nagyon zavar? Többi lent

Szóval a probléma ott kezdődik hogy már 19 éves vagyok de anyám konkrétan rám van szállva mintha tudatán kívül lenne az hogy már nekem is van önálló döntéseim is de nem csak ez.

Egyébként ez nem csak velem van így hanem 22 éves nővéremmel is ezt csinálja.

Hihetetlen mikor elszeretnék menni valahová vagy alakulóban lévő párkapcsolatomat magasabb szintre emelni like randi.

Abba is beleszól hogy mikor jöjjek haza, mit és hogyan csináljak.

Régebben (kb: 1 éve) mikor együtt voltam egy lánnyal és ott akartam nála találkozni és aludni és már a szülei is benne voltak, de anyum nem. Pont a távkapcsolat is meg a COVID helyzet miatt akartam (mert akkor érvénybe volt kijárási korlátozás), de sose engedte meg akár mennyi variációt hoztam fel. Pl. nem alszok nála max visszaérek a kirájási korlátozásáig.

Álláspontja szerint azért félt mert hogy majd biztos aktus lesz, mondom anya ha az lesz akkor védekezünk erre ő meg azt mondta. Ne forgassam ki szavaiból mert nyakon vág. Anyámnak köszönhető sok variálás miatt szakítottunk a barátnőmmel és félek hogy ugyanaz lesz most is mint a másik csajnál. Amúgy a szakításos dolgot megjegyeztem de azóta van más is.

Másik meg mikor meglett a normális ágyam a szobámban, ez azért fontos mert azt ígérte anyum hogy addig játszhatok a gépen innenstől a szobámban ameddig akarok.

Na ez tartott kb 3 napig a fogadalma és utána egy éjjelen bejött szobámba hogy kapcsoljam ki a gépet mert aludni kell, mondtam miért.

Erre odament az elektromos elosztóhoz ahová a gépem is működött. Mondta nekem ne szórakozzak vele mert kihúzza, erre rávágtam hogy nem így volt megbeszélve, erre ő kihúzta. Utána mondta vissza ne merjem visszatenni mert nyakast fog adni. Különösen nem foglalkoztam vele, de megjegyeztem.

Harmadik meg az mikor haverokkal kitaláltuk mekkora fun lenne már grillezni, közben chillezni meg beszélgetni, de erre is azt mondta hogy nem mehetek el mert tanulnom kell. Igen tanulnom kell de elmondtam neki hogy van tervem rá hogy majd a grillezés előtti nap és után is majd tanulok. Mikor kiakartam fejteni, meg sem hallgatta és azt mondta itthon maradok. Ezt is megjegyeztem

Aztán nekem elegem lett, elmondtam neki őszintén hogy mi a bajom már vele meg a szabályaival, bevallom őszintén nem volt már ez annyira udvarias, kicsit túl bunkó de nekem már elegem lett. Ez annyira nem tetszett neki hogy elkezdett indokalatlanul ordibálni velem, és csak ordibált, ordibált. Végén már ütött is annyira akarta bizonyítani igazát. Inkább abbahagytam és bocsánatot kértem. De legbelül éreztem hogy nem az én hibám. Nővéremnek persze az egészet máshogy mondta el úgy állította be hogy én vagyok a rossz. Tesómnak mikor elmondtam hogy tényleg miért volt a kiakadás, akkor azt mondta hogy senkinek sem tud igazat adni.

Persze utána nekem adott igazat mert ő is megtapasztalta majdnem ugyanezeket a saját bőrén, 22 évesen ugyanúgy korlátozza. Mikor elakar menni a barátjához akkor neki is azt mondja hogy mikor érjen haza meg ilyesmi. De őt jobban zaklatja mint engemet, és ez engemet zavar mert anyám nekem mondja el ezeket f*szságot pl. Nem fogja elengedni legközelebb barátjához mert nem ér időben haza. Mondtam neki hagyjad már felnőtt nő és erre ugyanaz volt válasza mint általában, hogy ne pofázzak vissza neki meg nincs igazam.

Mostani nyaralásból is katasztrófát csinált majdnem, mikor anyám kicsapta biztosítékot valami miatt, tesómnál, nálam, és nevelőapumnál, és mikor mondtuk egyszerre neki hogy nincs igaza. Kitört belőle megint az ordibálás, aztán mikor látta hogy nem fog teljesülni igaza, akkor nem feladta igaza teljesülését, hanem szó nélkül ott hagyta szálló helyet és útnak indult a semminek. Éjszaka történt mind ez, szóval gondoltuk majd vissza jön ha akar, aztán eltelt 1 óra és megindultunk megkeresni. Szerencsére meglett és nem ment messzire.

Mondhatni egyéb dolgokon is fennakad pl. múltkor vettem SAJÁT pénzből Bluetooth-os hangszórót és mondom odaadtam másnak mert nekem per pill nem kellet. Elmeséltem hogy milyeneket hallgattak rajta egyből az volt a kérdése nem az hogy mit hallgatunk, NEEM egyáltalán nem. Hogy merészelem odaadni neki, meg neki. Csak kihasználnak engemet, azért vagyok jó mert van nálam ilyen.

Volt egy időszak mikor sírtam mert nem bírtam, de most már megszoktam. Ezzel az a baj hogy egyre és egyre jobban hidegülök el anyámtól, mert nem merem elmondani ezeket, inkább meg sem említem. Iskolában történetekről sem tartok nagy beszámolót pont emiatt, mert tudom belefog szólni hogy ez neki nem tetszik. Így inkább a jegyeket mondom el meg hogy mi volt a menzán meg melyik órán mi történt, de valójában hogy mit csináltam az iskolában, azt nem mondom el.

Ez persze idegesíti őt is mint engemet mert azt gondolja hogy csak ilyen unalmas vagyok, csak félek megmondani neki hogy ő rontotta el azzal hogy már rendesen félek ilyesmit elmondani.

Persze bennem is van hiba, mert lehetnék tekintettel a problémáira is, de én annyira meguntam már hogy ő állandóan felnagyítja a problémáit hozzám, tesóméhoz vagy nevelőapuméhoz képest.

Szóval egy fontos kérdésem lenne, ti mit tennétek helyemben? Alkamznátok az ő taktikáját hogy egyszer összeveszünk és léceljek le vagy mit? Apámhoz nem akarok menni mert vele nagyon csúnyán összevesztem, mikor kiderültek dolgok róla (nem fogom leírni mert személyes, bocsi)

Előre is köszi a válaszokat! Másik meg Trollok ne itt éljétek ki vágyaitokat. Köszi!