Milyen a kapcsolatotok édesapátokkal?

Sokkal jobb szülő volt, mint anya.

Apa sajnos már nincs velünk, nagyon sokáig tartott feldolgoznom a halálát.

Anyám ráhagyta a nevelésemet és eltartásomat. Mivel mi ketten sokat veszekedtünk (anyám volt velem többet, ugye kislányként egyik szülő kellett otthonra, ezért apám rengeteget dolgozott), óvodásként anyám úgy volt vele, nem bírja tovább (addigra már szétmentek egy ideje, hét közben anyámnál, hétvégén apámnál voltam), hétközben is apámhoz kerültem. Míg anyámnak könyörögnie kellett állítólag, hogy megcsináljak valamit, apámmal mindig harmonikus kapcsolatunk volt, elég volt maximum kétszer szólnia, de az ritka volt, hogy egynél többször kellett. Anyám ezt irigyelte, idegileg nem bírta, míg végül teljesen eltűnt az életünkből. Havi 10 ezret fizetett apámnak, néhány évig semmit.

Régen szép és jó volt, aztán elkezdtem ellenkezni, mert máshogy akartam csinálni a dolgokat. Mostanra is elmondhatjuk, hogy imádjuk a másikat, de ezzel együtt azt is, hogy ég és föld vagyunk, ami sok veszekedést, nézeteltérést eredményez. Apám értem dolgozott, nem túlzás azt mondanom, hogy amikor egyedül maradt velem, neki rajtam kívül nem állt másból az élete. Igyekezett, de mindennek ellenére sok hibát vétett, amik nem kis lelki kárt okoztak nekem. A képébe nem vágtam, más beszélgetésekből kiderült, szerinte semmit nem csinált. Elismeri, lobbanékony természet, de semmi olyat nem tett, ami nem jogos, a többit pedig "tudod nagyon jól, hogy nem gondolom komolyan". Szóval vannak ellentétek rendesen. Mindazonáltal, nem akarnék másik apát, mert bár sok gond van vele, sosem jutott eszébe lemondani rólam vagy letagadnia, mint azt anyám tette.

A szavazásnál felsoroltak közül egyik sem. Se nem rossz, se nem jó, olyan semmilyennek mondanám.

Elváltak a szüleim, kétszer is (elváltak, majd újra megpróbálták és megint elváltak), de engem ez sosem viselt meg, anyukámmal laktam, mindig is sokkal anyásabb voltam és anyukámmal volt/van szorosabb kapcsolatom. Ha huzamosabb ideig nem láttam apukámat valami miatt, akkor sem hiányzott.

Állítólag amikor kicsi voltam, pár éves csak, elég sokat dolgozott, én erre nem emlékszem, de valóban nem sok apa-lánya emlékem van, vagy olyan emlékeim voltak, ahol anyukámmal voltam vagy olyanok, ahol hármasban voltunk, de inkább az rémlik, hogy anyukámmal voltam.

Nem mondom, hogy rossz apa, mert tudom, hogy szeret és jót akar nekem, viszont nem is egy mintaapa. Annyira azért nem törekedett arra sosem, hogy olyan igazi apa-lánya kapcsolatot alakítson velem ki. Emlékszem, hogy már nagyobb koromban, kamaszként sokszor nem is volt kedvem átmenni hozzá vagy vele lenni, sokszor szidtam.

Szeretem apámat meg minden, de egyáltalán nincs vele olyan szoros kapcsolatom, nem kifejezetten vágyom arra, hogy vele legyek, a fontosabb, nagyobb dolgokról mindig tud, de mindent nem mondok el neki, nem beszélgetek vele annyit, mint anyukámmal.