Minden "problémásabb" dolgot nekem kell intézni a szüleim helyett. Nálatok is így van?

Ha soknak érzed és teher, akkor itt az ideje hatarokat felallitani. Piszok nehéz lesz, főleg ha hozzá vannak már ehhez szokva, de ha megteheted ne menj haza egy ideig és ha magukra maradnak muszáj lesznek megoldani a maguk gondjaikat.

Amugy nalunk is ez megy. Kb én vagyok az anyuka és anyam a gyerek. Egyedül dolgozni hajlandó, de a háztartás-bevásárlás, számlák írása(ő katás) az évekkel mind rám maradt. Nem sokára azért ő is vissza fogja kapni a feladatait. Csak nem szép lassan, hanem egyszerre.

Ez nem a szeretetről szól, ez simán kihasználás. Engem is folyton ugráltattak a szüleim, amíg le nem szoktattam őket. Én intéztem minden hivatalos meg szir-szar ügyüket, holott évek óta 130 km-re éltünk egymástól. Ennek az volt az egyetlen oka, hogy nagyon lusták voltak és nyilván tök kényelmes volt nekik, hogy volt, aki megcsinálta helyettük.

Anyám egy rohadt önéletrajzot nem volt hajlandó megírni, teljes mértékben a nulláról én csináltam meg neki. Nem emlékezett az iskolája rendes nevére és mikor mondtam, hogy nézze meg, nekiállt velem kiabálni, hogy mit képzelek, nézzem meg én, vagy ennyire nehezemre esik segíteni neki? Na akkor lett elegem.

Vagy pl. mikor beiratkozott valami képzésre engem hivogatott a munkaidőmben, hogy rendeljek neki tankönyveket interneten, fizessem ki neki, meg About youról ruhákat, azokat is fizessem ki előre, majd megadja, ha találkozunk, mert ő fél, hogy ellopják a pénzt a kártyájáról. :D

Vagy amikor Budapestre költöztem, minden szart megvett Vaterán, használt papucsot, 20 kilós babzsákot stb. és engem küldött átvenni ezeket, mert "úgyis itt van Pesten". Ja, csak volt, hogy 3 órát tömegközlekedtem a kacatjaiért, aztán távolságival még vittem neki a 20 kilós csomagokat.

Én egyetlen egyszer kértem segítséget, a válasz az volt, hogy "mit gondolsz, majd én elmegyek Pestre neked segíteni?". Soha többé nem segítettem semmiben. És meg is mondtam, hogy miért. Érdekes, azóta nem hivogatnak ilyenekkel, szóval meg tudják oldani maguk is. Neked is ajánlom a "nem" szó gyakorlását.

Míg apukám élt, addig minden hivatalos ügyet ő intézett, anyám meg a "nagymama gyógyszerei" szintű dolgokat.

Nem éltünk együtt, de ha akárcsak "félig is" de együtt lakunk, természetes lett volna számomra, hogy ezekből kiveszem a részem.

Aztán megöregedtek, anyám meghalt, apámat magunkhoz vettük és minden továbbit már én/mi intéztünk.

Szerintem így természetes.

24 vagyok én is és egyetemre járok, otthon vagyok vagy a koliba, a szüleim elváltak, de mindent maguknak intéznek. Anyukám szokott segíteni a szüleinek a hivatalos dolgokban, apai ágról meg idősebbek a nagyszülők, de mindent intéznek maguknak. Ott nem is engednék, hogy bármit intézkedjünk, főleg a 78 éves nagypapám szeret jönni-menni, online olvas újságot, videókat néz és naponta biciklizik vagy sétál, ha olyanja van megnézi a menetrendeket online! és utazik.

Abban a szellemben lettem nevelve, hogy mindenki csinálja a saját dolgát és a fiatalabbaknak meg segítsen minél többet, különben az ember csak ellustul és leépül szellemileg meg fizikálisan is.